A reggel még nagyon álmos és december derekán ködös, és nem mondom el mikor veszem nyakamba a lábam, csak annyit árulok el hogy mire én elindulok addigra a "jaj el fogunk késni", a "francba legyen már szombat" és a türelmetlen dudálók, rohanók és idegbajos világmegváltók a helyükön vannak.És akkor…

Színes ez a város. Néha elgondolkodom hogy vállalható vagyok-e egy adott helyzetben, adott hangulatban, és ilyenkor mindig mellém fúj a szellő egy kedves bolondot, aki épp a kezét fertőtleníti veszettül mintha az élete függne tőle, pedig előtte csak a mobiltelefonját fogta meg. Aztán mellettünk…

Ha nem érek oda, nem érek oda. Ha nem készülök el, én már készen vagyok. Imádom a karácsony előtti forgatagot, ahol minden mindenkiért van. Ha estére leizzadok, beszaladok egy illatszerboltba és kipróbálom a legjobb világmárkát, így negyven fölött egy igazi Chanell-t, vagy/és beülök színház előtt…

A nagy rohanásban mindig megfeledkezünk a tervezésről, pedig mi, a rutinos rohanók, az edzett belvárosi bennszülöttek, a  kihívásokat kereső megátalkodott bátrak tudjuk nagyon jól, ha koncentrációnk karácsony előtt elkalandozik, akkor kiszállunk majd automatikusan a következő bejáraton bekanyarodunk…

És miután Béla befejezte a barkácsolást és megvitattuk az élet nagy dolgait, az én dolgom egy üveg pezsgő beszerzése és irány a taktikai megbeszélésnek álcázott réges régen várva várt csajos este, ahol a három elválaszthatatlan barátnő semmi mást nem csinál, csak megbeszéli az elmúlt hét eseményeit,…

Sokan vagyunk úgy a nagyvárosban, hogy elromlik, eltörik, kiakad, beakad, leesik, túl magas, túl kicsi, kiég, beég, elég, csöpög, ereszt, szelel, elvágta, betört, beázott, elázott.... És ott állunk, ülünk, fekszünk férjjel vagy anélkül, de akár hónapokig is a tömeg kellős közepén, ahol régen le…

Mi adja egy város savát borsát? Mitől város egy város? Mitől döntjük el hogy az a város menő, vagy trendi vagy jó vagy élhető vagy csak egy pont a térképen? Az épületek? Ha megtöltjük élettel, igen. A terek? Önmagában nem. Mitől a világ második legszebb városa Budapest vetekedve Firenzével és miért…

Az igazi pesti nő sarka minimum hat centiméter és úgy tipeg végig az Európában egyedülálló macskakövön mint Batman segédje. Távolságban verhetetlen, tartja egyensúlyát, mint a francia kötéltáncos a Petrol tornyok között. Ha párhuzamot kell vonni a japán gésák és a pesti nők lába között (mármint két…

Félek ha ilyen marad a kedvem, kimarad a tél.... Tudom hogy miattam van tavasz és most tobzódok kis piros kabátomban, kigombolva megyek neki az új életnek. Minden nap egy új élet!Ma nem történik semmi, de történhetne és ha a nagy klasszikusokat akarom idézni, akkor mindig történik valami. Budapest a…

Még éjszaka is. Azért mert nem látjuk, még lélegzik.   Nyisd ki a szemed és merj látni. Ma egy kalózzal utaztam a négyes-hatos villamoson. és látom ahogyan az emberek egyre inkább felvállalják önmagukat.  Egész életemben ezt vártam és ezt kerestem, átölelni a fámat a Margitszigeten, nyújtani a…