A reggel még nagyon álmos és december derekán ködös, és nem mondom el mikor veszem nyakamba a lábam, csak annyit árulok el hogy mire én elindulok addigra a "jaj el fogunk késni", a "francba legyen már szombat" és a türelmetlen dudálók, rohanók és idegbajos világmegváltók a helyükön vannak.
És akkor jövök én, át az utcán, előttem topog a magas sarkú csizma, kézitáska erőtlenül átvetve a vállon, kiesik egy csomag papír zsebkendő, jól jönne, néma kiáltással adom, időm sincs kivenni belőle egyet hogy megmeneküljek a metró hirtelen melegéből feljövő orrfolyástól, kérek a mellettem ülőtől, téma adott, jól elbeszélgetünk a takonyról, a papír zsebkendő fontosságáról és a "nagyon szívesen" pont egy metrómegállóig kitartó hajbókolásáról.
- Köszönöm! - kiáltok még egyet mert tudom ezzel a téma le van zárva.

Aztán zsupsz be a négyes hatosra, és sose tudom hogy négyes vagy hatos, de azt fejből fújom hogy az ajtók a jobb vagy a bal oldalon nyílnak, és tele van jópofa figyelemfelkeltő képekkel a szemetelésről, a helyátadásról, a hangoskodásról, épp annyi infó ami egy megállóra elegendő intellektuális szellememnek, ha újat fedezek fel, hangosan felnyerítek. És irány a földalatti, ami mindig 26 másodperccel érkezésem előtt megy el, ezt megfigyeltem, ő az én 26 másodperccel előttem járó tömegközlekedésem, próbálom utolérni, a huzat bevisz a sarokba, sajnálom az ellenőröket, akik fásultan állnak a bejárat kellős közepén, némelyik karriert épít és akkurátusan kéri a jegyet, bérletet, némelyik csak ott van....

Délutánra felébredek, a zebrán lefotóz egy lesifotós vállmagasságból jobb kézzel odaegyensúlyozva a Canont, mondom, akkor mutassa, a kép elmegy, a fotós is, kívánok neki good luck-ot, villamoson mellettem egy srác Pink Floydot játszik léggitáron, a húrokat a válltáska pántján fogja le, onnan olvasom le az akkordokat, dé mol, dé mol, dé mol, dé mol, gé dur.... a táska cipzárja a húrok, a srác fülén akkora fülhallgató mint a Stevie Wonderé volt a nyolcvanas években, de belestoryzik két csaj a Falba, vokálban nyomják hogy milyen hülye a srác új barátnője és nem maradnak sokáig együtt ha így nyomja, végül elsasszézok hogy a színpadi performansz teljes legyen. Gyors bevásárlás a nyugatinál még a csúcsforgalom előtt, unott kasszás a pénztárban, szegény felkészül az ünnepek előtti nagy hajrára, lehet ő a csaj aki nem fog sokáig a sráccal maradni, rámosolygok, nem kéne, de nem spórolok, egyszer van egy évben karácsony, ez jár neki, tele a kezem szatyrokkal mert bedarál a népjóléti társadalom, metrón csak férfiak ülnek, akiket el fog hagyni a csaj, mi nők egyensúlyozunk de legalább nem nyomkodjuk a kütyünket mert kapaszkodnunk kell, egymásba és a szatyrunkba, aztán hazaérkezem, és tudom hogy ma összekapcsoltam a történéseket, a különálló folyamatok nekem egy izgalmas film részei voltak, szórakozás letudva, a képem pedig bejárja a világot.....