A tegnapi 69-es út hosszú és monoton fáradalmait pihenjük ki. És alhatunk. És alhatnánk. És kidob az ágy reggel hatkor, és ezután minden nap. A francba a tér-, idő és érzéki választóvonalakkal. Pont a napfelkeltét csúsztam le. Pedig az olyan romantikus. Futás hiányában margitszigeti bevett nyújtás a…