Talpra magyar! Hajnal négy órakor utoljára egy forgatásra kellett ébrednem, de akkoriban még volt bennem annyi szufla, hogy a dréferting előtt lefutottam egy szigetkört. A mai ébredést nem kíséri dicshimnusz, és valami nagyon de nagyon de nagyon fennkölt programnak kell lennie hogy ne egyek fehér embert. Ilyen ez Egyiptomban…. A távolságok miatt be kell vállalni a korai kelést, a cél érdekében pedig a hosszú autóbuszos utat. Ígérem utánanézek a repülőjáratoknak Hurghadából Luxorba, mert tudom, hogy Kairóba jár menetrendszerinti repülőjárat, és Luxorban pedig van repülőtér. Megéri. Mi egy full légkondicionált autóbusszal robogunk a kietlen hegyek és a kopár sziklák között. Három órás utazásunk során megismerjük Egyiptom érdekességeit, a közel egy millió négyzetkilométernyi terület lakott csücskét, a becsült 83-90 millió lakosát, és egy negyedben lakható részét. Utunk során a semmiben gyalogló hosszú ruhás férfiaknak meg se kottyan a negyven fok, kezdődik a ramadan, étlen - szomjan mennek a számunkra ismeretlenbe. Kitartó egy nemzet....
Van időnk bőven, hogy művészettörténész barátunktól megtudjuk, hogy Egyiptom eredeti neve Kemet, az Alsó Egyiptom fenn van, a Felső Egyiptom pedig lenn, a Nílus folyásának engedelmeskedve, ugyanis a folyó északra a delta irányába folyik.
És most szemeket becsukni, előhívom Ozirisz szellemét, aki megtermékenyítette Íziszt, hogy megszülethessen Hathor, aki Hórusznak nemzette Ihit, aki saját maga. Lassan és részleteiben tagolom, és akkor talán blogom végére megértem Egyiptom összes Istenének szövevényes szerepét és jelentőségét. A léptéket saját magam ritmusára tagolom, akinek egyszerre sok volt megérteni a fantázia és valóság közötti határt. A Dendara-i templom Hathor és Hórusz illetve Ihi, aki önmaga is egyben, Hórusz hármasának temploma. Nekem a Szentháromság jut eszembe, az Atya, a Fiú és a Szentlélek, aki az utóbbi az Atya Ereje vagy Lelke vagy Forrása, tehát nem létező személy, csupán egy Energia, és hasonló mint az egyiptomi eredet.
Első megállónk a Dendara-i, vagy ahogy a helyiek hívják a Dandara-i templom. Mély áhítattal lépek be a születés templomába, ami Hathor Istennő tehén képére mintázott temploma. Ha minden igaz, és jól értelmezem a sok dinasztia, évszám felsorolásakor - ami egy idő után automatikus hogy időszámításunk előtti - az építkezést Kleopátra fejezi be. Az a Kleopátra, aki az utolsó uralkodó volt a fáraók közül, mielőtt a rómaiak átvették az uralmat Egyiptom földjén. Az a Kleopátra, aki szerelembe esik Cézárral, majd Augustusszal végül Oktaviusszal.... Végül nem bírja érzelmi megterheltségét és öngyilkos lesz. Az utóbbi megjegyzés egy női intuíció alapján következtetett megítélés. Sem kortörténeti, sem pszichológiai kutatás nem előzte meg.
Hathor Istennő, sokak számára a mágia Istennője. A szentély minden fala, minden oszlopa és folyosója, kamrája és mennyezete, padlózata mesél, a beavatottak számára egy földöntúli utazás jelen és múlt, jövő és időn túl között. A beavatások színhelye, az egyetemek spirituális kezdete, a földi Istenek lakhelye, ahol a világ tudása és az ember eggyé válik az Univerzummal. Olyan volt ez a sok folyosós labirintus a főpapok és a kiváltságosok számára, mint egy kamerából kitekercselt negatív felragasztva a falakra, és előttünk is peregnek az aprólékos munkával bevésett jelek, amik több ezer éve tudják a feltámadás misztériumát, a csillagok üzeneteit, és a tökéletesedés útját. Úgy lépek be lábujjhegyen a kapun, mint Aliz Csodaországba, az óriások földjére, hogy a következő ajtón miniatűr formámban préseljem be magam a legkisebb kamrába, ahol a villanyégő mítosza kel életre egy virágból kikúszó kígyó köré vont határvonal miatt. A művészi önmegvalósítás szabadságát látom, ami amióta világ a világ és az ember elkezdett alkotni a barlangok falára, mindig a korlátlanság szétfeszítéséről szólt.
A dendarai fény egy virágból kinövő kígyó ábrázolása, amiből a villanyégő mese származik
A Fehér Nyúl
Varázslat, mágia, tudás és valóság
Mire végigjárjuk a születés szentélyét, és Oziris temetkezési helyét, a hőség letelepszik a betonútra, ahonnan már csak az Istenek képesek megtartani méltóságukat, a földi halandó folyik szét mint a Nílus egész Afrikán át.... Megyünk tovább. Logikus történész és művészetismerő tanult barátaink okosan összerakják egóból igazukért harcoló döntnökök téziseinek magyarázatát, miszerint - és újabb felismerés az eddigi történelmi káoszomban:
A koptok azok monofizitisták (...) ahol Isteni formája van Jézusnak. Ez furi, mert ezek szerint magát Istent gyalázták meg a rómaiak, amikor leromboltak minden általuk el nem ismert vallási helyi megnyilvánulást Egyiptomba vonulásukkor. A koptokat eretneknek nyilvánítják a rómaiak. Erre fel inkább megadják magukat a perzsáknak, mert jobb így nekik mint a rómaiak uralma. Így lesznek egy idő után az egyiptomiak arabok. De akkor kik voltak valójában az Egyiptomiak?
Több ezer éves nép történetét leírni egy blogban képtelenség. A berberek, a mamelukok, perzsák, törökök, rómaiak, keresztények, koptok befolyásolták az ország történelmét mire kialakult ez az alkalmazkodóképes, barátságos nép, akik képesek a kompromisszumokra, szeretettel beszélnek hazájukról és minden a turista védelmére, biztonságára szolgál. Az utolsó biztonsági őr, a kapuban álló jegyárus, a fémdetektoros kapu minden szállodában, múzeumban, történelmi emlékhelyen, a mosolygó, kicsit viccesen beugrató felszolgáló, a játékos árusok, akik most már nem nyomulnak annyira mint régen, mintha egy nép fogott volna össze túlélése érdekében, hogy alkalmazkodni fog az európaiak érzékeny "megközelíthetőségéhez".
Egyiptomban jelenleg félkatonai diktatúra van. A checkpointoknál megkérdezik a sofőrt hogy kik vagyunk és nyilvántartják a buszok mozgását... Intalanti magyari - 32 magyar vagyunk mi. Ennyiből tudják, hogy mi vagyunk a Kartago Tours csoportja és jegyzik áthaladásunkat. Mint kiderül a turisztikai sajtótájékoztatón, a helyi lakosokat is így evidálják, amíg nincsenek webkamerák, emberek őrzik a vándort.
Rengeteg a fekvőrendőr a balesetek miatt, nincs száguldozás, a Nílus menti településeken sok gyerek szalad át boldogan az úton, kortalan nő viszi a fején a csomagot, vagy egy pásztorra dudál rá sofőrünk. A duda nem csupán jelzésre szolgál, hanem kommunikációs eszköz is. De itt legalább kommunikálnak. Mindenről lehet beszélgetni. Nyitott és barátságos nép, ha mosolyogsz, visszamosolyognak rád.
Nílusi zsilip Esnaban
A Nílusi hajóút beszállási helye Esnában
A szobám a második emeleten kilátással a vízre
Egyiptomban soha nem a tengerparthoz vonzódtam, inkább a Nílus völgye varázsolt el. A müezzin csavaros dallama belejajjgat a párás, forró levegőbe, a láthatóság színe élesebb a ködnél, de tovább már nem látni mert ott már táncol a látóhatár. Lassan vonulnak az emberek, megrakodva fejük teteje, hosszú ruhájuk lépésüknél előre csap, ritmusra ring jobbra és balra a szegély. Jobb oldalt csacsi cammog monotonon, komolyan végzi dolgát, gazdája két hosszú lába vidáman támaszkodik az állat oldalának, olyanok ők mint chopperen az öreg motoros, csak az idő és a sebesség itt relatív és a gyorsaság a csacsira van bízva.
A férfiak megizzadnak, majd megszáradnak, az ingük a nap végén is makulátlanul tiszta, a cipőjük pedig pormentes. A múlt század fordulóján érzem magam, vagy tán még korábban is, amikor a felvilágosodás elkezdődött, és az elfogadás barátságokat teremtett különböző nemzetek között is.
Hogy miért jövök Egyiptomba? Az emberek miatt. Jó látni a céltudatosságukat, a törekvéseiket, igaz, más az értékrendjük, a stílusuk és a hozzáállásuk, de Egyiptom ettől Egyiptom. Folytatjuk utunkat a vízen, most pár napig nincs internet, de a kalandok és izgalmak csak most kezdődnek igazán.
