Hét héttel Szlovákiában Ján Kučiak és menyasszonya Martina Kusnírová meggyilkolása után a körülbelül kéthetente tartó tüntetések még mindig óriási és egyre nagyobb tömegeket produkálnak.

Aztán úgy döntök hogy megírom szombat esti élményeimet, majd megnézem a Vakság című filmet, utána az üzenőfalamon valaki kiírja hogy a kép többet mond ezer szónál, végül elmegyek a Tescóba vásárolni és előveszem nagymamám régi receptes könyvét és kisütöm az agyamat. A sütés tényleg megnyugtat.

A nyugis 13. kerületben lőttek a délutáni sziesztának, foci van a sporttelepen, és az bezony nem éppen egy halk sport. Jó lenne egy sakkpálya a meditáló középosztálynak vagy egy jógaközpont a lakott régiókban….

Na szóval még mindig hergelem magam kellőképpen, de ez már inkább a saját frusztráltságom, mert a tegnapi nap elhozta a menyországot és a közös kánaánt. A többiek pedig a pokolra kerülnek vagy épp a tisztítőtűznél állnak sorban, ahol majd meg-, és bebocsájtást nyerhetnek.

Huszonöt év elnyomott puskapora íródott ki belőlem az elmúlt napokban. Korosztályom minden ’89 előtti rendszere, tudatlansága és megszerzett tapasztalata. Az ösztönös vágyódás a jobbra, a B oldal kétségbeesett tűnődése hogy most gyorsan izibe, mert még akarom.

És most jöjjön a kritika, a megfigyelés jegyzete, az én képem, ahogyan én láttam, megéltem és kikívánkozik belőlem őszintén.

Első döbbenetemre rendezvényszervező szakmám és színpadi múltam azt mondta hogy atyaisten. Vártam volna Alföldit, néhány professzort a listáról, egy-két jól kommunikáló politikust (szakmait – és most elgondolkodtam hogy van-e olyan, vagy milyennek képzelem én a politikust a vájlingot szorongatva…. mármint a vájlingot én szorongatom), Bródy Jánost, a mindenkori szabadság jelképeit, amit fiatal, öreg fejből fúj, amitől a hangulat jó érzéssel a tetőfokán, szeretet, elfogadás bla bla bla….

Aztán beleálltam ösztöneimbe és hagytam magam, nem vártam semmit, nem akartam semmit, egyszerűen csak jólesett ebben a tömegben lenni, ott állni, nézni, hallgatni, figyelni, és szimplán tudomásul venni. Hogy rengetegen vagyunk. A Kossuth téren az oldalsó részekből nem láthattuk hogy hányan vannak az Alkotmány utcában, de tudtuk. Valahogy éreztük. És nem szeretném átlendíteni spirituális éteri érzelmek és csodák oldalára tapasztalásomat, de bármelyik oldalról nézem, ez már a csoda volt maga.  Megnyugtató volt az ottlét. Tudtuk hogy nem lesz balhé. Tudtuk hogy ez egy bemutatkozás, egy pofavizit, egy megmérettetés, mit tudunk kezdeni egymással.

Így vagyunk mi egyszerűek, és tudunk az alapoktól építkezni. Amikor elkészül a szelfi két különböző nézetet valló emberről, amikor mindenki leveszi álarcát és csupasz seggel állunk a valóságunk előtt, az az igazi elemi élet, mindennek a kiindulója, a zéró pont, a forrás, Univerzum, Isten, ki hogyan nevezi. Megtapasztaltam az emberi igaz ösztönt, a közösség és az energiák jól felhasználását, az ártatlan tudatosságot, a gyermeki alkalmazkodást.

Igaz még gyakorolni kell az „új vá-lasz-tást” és a „min-denki egy-ért egy mindenkiért” szlogeneket, mert könnyebb az orbántakarodj és a monnyonle, mert ezek könnyebben skandálhatók, de fejlődünk.

És üzenem minden kritikusnak, hogy jó volt ez így ahogy volt. Tisztelet a szervezőknek hogy abból építkeztek és azt engedték a színpadra ami az egybegyűltek teljes egyetértése volt, hogy nagyon finoman és nagyon etikusan "hergelték a tömeget", hogy átgondoltan elengedték az érzelmekre hatást, hogy együtt voltunk egyek, korra, nemre, politikai és vallási hovatartozásra való tekintet nélkül.

Hogy mi lesz ebből? Biztonság. A saját biztonságunk. Ha lemegyünk a piacra és elbeszélgetünk az emberekkel, a tömegközlekedési eszközökön az utasokkal, a szomszéddal, az orvosi váróban a kismamákkal, az egyetemeken a fiatalokkal, a patikában az idősekkel, akkor elindítjuk  saját nemzeti konzultációnkat, ahol egyre többen és egyre jobban fogjuk tudni hogy hova legyen a merre. Nincs jövőképünk, de a tetteink fogják alakítani jövőnket. Mert bebizonyosodott hogy képesek vagyunk rá. Jó ide tartozni ilyen egyszerűen! Magyarul!

És a mai naptól nem nevezem magam sem liberálisnak, sem demokratának, sem szocialistának, sem szélső jobboldalinak, hanem Közösen Gondolkodónak és Alkotónak. Bátran, ide-a-listán.

Kép: Index