A tegnapi 69-es út hosszú és monoton fáradalmait pihenjük ki. És alhatunk. És alhatnánk. És kidob az ágy reggel hatkor, és ezután minden nap. A francba a tér-, idő és érzéki választóvonalakkal. Pont a napfelkeltét csúsztam le. Pedig az olyan romantikus. Futás hiányában margitszigeti bevett nyújtás a parton, futás nélkül. Csípő körzés közben a hajam ha nem lenne összefogva, körbeomlana a levegőben, idétlen a mozgás mert a szemem a tengeren. Olyan vagyok mint Pom Pom, aki himbálózik az ágon, de elvesztette a fejét. Olyan ez mint a szerelem. Lassan ér el, és ha betalál, elmerülsz benne. Így vagyok én a tengerrel. Elmerülök benne és hagyom magam lebegtetni. Rábízom magam, mert minden a bizalmon alapszik. Az utazás, az utazás kiválasztása, az utaztató kiválasztása, az utitársak kiválasztása és az élmények.
Délelőtti első publikus élményem a reggeli. Van egy titkom, amit minden nem hazai étkezéskor gyakorlok. Tudom, hogy holnap is az lesz a svédasztalon ami ma, így egy étkezésnél csak egyfélét eszem. Tudom, nehéz ellenállni a csábításnak, Egyiptomban pedig még inkább, de az ételektől nem hagyom magam befolyásolni, gyógyszert nem szedek elvből, eddig kétszer megúsztam. Apró adagokban eszem - gondolom- csapvízzel mosott paradicsomot, de imádom az olajos zöldségeket, a padlizsánba bele tudnék fulladni, a cukkininek meg olyan elkészítési módozatai vannak, hogy a húsra rá se tudok nézni mert minek, és az örök élet titka, a napi három darab olivabogyó. friss datolya, az igazi viaszos lépesméz, és a mini lime-mal ízesített ásványvíz. A banán is mini. Van mini cukkini, rizzsel töltött cukkini, a kollégának külön szakácsa omlett készítésére (este spagetti), nekem maga az étteremvezető szolgálja fel a kávét makulátlan öltönyben, a teraszon tovább fúj a szél mint a tengeren, ebédelni csak a kíváncsiság miatt jövök le a masszázs után, és délután elalszom a tengerparton.
Van egy perverzióm. A masszázs. Mivel elég intenzíven sportolok, bárhol, bármikor, bármennyit képes vagyok áldozni izmaim kényeztetésére. Masszíroztak már Olaszországban a tengerparton. Bangkokban a masszázs soron, Debrecenben egy gyógyfürdőben, Törökországban egy hamamban, a Héliában Budapesten, futóverseny előtt, futóverseny után, és bármilyen hihetetlen, masszírozta már a hátamat Csuja Imre is. A masszázs is bizalmon alapszik. Amikor odaadom a testemet egy vadidegen embernek, akkor tudnom kell hogy megbízhatok benne. Mivel nekem Egyiptom az eddig látott és tapasztalt élményekből a világ egyik legbiztonságosabb országa, kétség nem fért hozzá hogy átadom testem a szakembernek. és csak egyszer jajdultam föl, de azon a ponton mindig probléma szokott lenni.....
A masszázs után a szélfogó és a napernyő biztonságában délutáni szieszta a tengerparton. És álmomban megcsókolt a tenger. ....
Így telik egy egyszerű nyaraló napja egy ötcsillagos szállodában, Eszünk, iszunk, napozunk, fürdünk a vízben, olvasunk, pihenünk, feltöltődünk egymástól, magunktól, a környezettől, nézzük egymást, nézünk magunk elé és merengünk. Az átlagos utazónak 3-4 nap kell hogy az otthoni feladatoktól teljesen vagy részben elhatárolódjon és elkezdjen a pihenéssel foglalkozni. A mi programunk tökéletesen volt összerakva, utazással együtt az ötödik napon a csapat többsége vízszintesben napfürdőzött. A többiek elmentek igazit búvárkodni, vagy a szálloda programjain vettek részt, mint jóga, hastánc, vízi aerobik, este pedig show műsor.... Ma nem rosszalkodtunk. A begyűjtött Nílus menti energiák tánca megnyugvást keres a szervezetünkben, hogy majd hazahozzuk őket és mindenki maga módján hasznosítsa azokat.
A boldogság madara
"Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, fénylő színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan állat, amely szabadon repülhet az égen, boldoggá teszi azt is, aki nézi. Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő és beleszeretett. Az ámulattól tátott szájjal figyelte a repülését, a szíve hevesebben vert, a szeme szerelmesen csillogott. Egyszer megkérte, hogy hadd repüljön vele, és átszelték az egész égboltot, teljes harmóniában. A nő csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat. ...." (Paulo Coelho: Tizenegy perc)
Az én történetemnek még nincs vége !
