Miközben próbálom megfejteni városomat, egyre szembeötlőbb az azonosság nyugati álomvárosunkkal. A taxik sárgák. Az utcán az emberek szabadok, főleg éjszaka, az önmegvalósítás ezer formáját tapasztaljuk. A vendéglátóipari egységek multikulturálisak. A "nyócker," a zsidónegyed és a banknegyed tömegeket vonzanak, mint New Yorkban a Harlem, a Brooklyn vagy a Times Square.
Az Operába a felső tízezer jár, a jó színházak tele vannak és jegyet jó előre lehet csak vásárolni, az utcákon pedig hömpölyög a sorban álló tömeg étterem, színház és mozi előtt.
Parkolni szinte lehetetlen és dugó most már egész nap van.
Vannak szmogriadók és ha leesik a hó az eseményszámba megy a hírekben.
Tegnap a Szabadságtéren épp forgattak, kérdem melyik sztárral, a biztonsági őr gondolkodott kicsit, aztán megjegyezte hogy valami harmadrangú színésznő lehet. A felhúzott gépállásból, darukból, cateringből és ruhás kocsikból, karavánokból ítélve legalább egy Angelina Jolie vagy egy Milla Jovovich, én pedig visszahúzódom tudálékos magatartásomból és nem oktatom ki a segítőkész úriembert.
A Four Seasons-ben csak angolul beszél egy recepciós gyakornok, a graffity pedig beborítja a külvárosi vasút melletti elhagyatott falakat.
Öten hatan laknak együtt mint a Jóbarátok sorozatban vagy pedig olyan szűk garzonban, ahol megfordulni sem lehet.
A lakásokban folyton elromlik, megreped, letörik, kifolyik, kiég, beég, és már nem lehet leszaladni a sarki kocsmába szakiért, így lasszóval fogjuk a villany-, víz és gázszerelőket.
Az éttermekben az ételadagok miniatűrek, az áruk viszont az egekig ér.
A nagypolgári lakásokban már nem a pesti polgár lakik, hanem átvette helyüket az ír, az olasz és az orosz befektető, akik könnyen kiadható minigarzonokká szeletelik a belvárosi házakat, és teletömik két-három éjszakás turistákkal.
Szerettem azt a Budapestet amit még Párizshoz hasonlítottunk. A bohém, kutyaszaros, galambürülékes, művészi fertőt, ahol volt Fészek Klub, Tilos az Á, Nincs Pardon, összefuthattunk filmesekkel a Gromeknél, Antal Imrével a Piroskában, és talán majd mi is úgy emlegetjük a századfordulót, mint a mesés aranykort? Mert minden századfordulónak van előtte-utána egy aranykora amit az új generáció átértékel és átír?
A budapesti pedig a hétvégén kisétál a helyi Central parkokba, a Városligetbe, a Margitszigetre, a Rómaira, a Népszigetre és kockás asztalterítő mellett elfogyasztja az argentin hekket, a debreceni kolbászt és leöblíti a könnyű kézműves sörrel, friss limonádéval vagy rozéfröccsel, hogy hazafele jobban guruljon két lábon vagy két keréken.
A belvárosból pedig hazamennek a legénybúcsús és lánybúcsús másnapos vendégek élményekkel gazdagon és helyüket átveszik a hétfőtől mítingeket tartó menedzserek, az arab befektetők és a kínai szelfisek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://novagyok.blog.hu/api/trackback/id/tr6013624236
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
