Még éjszaka is. Azért mert nem látjuk, még lélegzik.  

Nyisd ki a szemed és merj látni. Ma egy kalózzal utaztam a négyes-hatos villamoson. és látom ahogyan az emberek egyre inkább felvállalják önmagukat. 

Egész életemben ezt vártam és ezt kerestem, átölelni a fámat a Margitszigeten, nyújtani a vádlimat a napsütésben, és élvezni a vadkacsák és sirályok röpködését a friss késő őszi budapesti levegőben. Ma először futok élvezetből. Ki kell próbálnom az új rekortán pályát, ami lehet már nem is új, csak nekem. Az "emberek taníthatók és nevelhetők", már senki nem mászkál és sétál, sem biciklizik és kutyát sem vezet pórázon az új gumi szalagon, csak a megátalkodott futók tapossák, és sokan vagyunk, és ez jó. Időmérő nélkül futni csupán élvezetből, ebben a teljesítményorientált világban az igazi luxus. Egy új divatot teremtek, a megfelelés, teljesítmény, és kényszer nélküli világomat, csupán jó érzésből itt helyben, maradva városomban, ahol be szeretném bizonyítani magamnak, hogy nem kell tenger mert van Duna, ha korán kelsz tiszta a levegő, ha hegyre másznál közel a János és ha szerencsénk van hamarosan sielhetünk is. 

Eddig tapasztalni akartam mindent és meg is kaptam ennek a lehetőségét az élet minden területén. Voltam fenn és lenn. Kaptam lehetőséget irányítani és engem irányítottak (legalábbis próbáltak). Voltam gazdag és szegény. Volt amikor okos lehettem és volt amikor hallgatnom kellett. Éltem külföldön és otthon (nem itthon, mert nekem az otthon Réte - nem biztos hogy megtalálod). Voltam beteg és egészséges. Voltam társasági ember és voltam egyedül. Voltam szerelmes és vagyok szerelmes. És miután megkaptam minden tapasztalást, rájöttem hogy a tudásomat élveznem kell. 

Nemrég itt volt Andrea Bocelli és átéltem a katarzist a Papp László Sportarénában, aztán átkísértem egy vak srácot a villamostól a Hegedű utcáig és útközben Orbán Viktorral találkoztunk, és a vak srác mondta hogy több mint valószínű OV azért bámulta meg őt annyira, mert kíváncsi lett vajon mi a túrót tudhat ez a vak srác hogy egy bombázó kíséri. Figyelem a jeleket és észreveszem ami egész idő alatt itt volt az orrom előtt. Megtaláltam önmagamban a kiteljesedést és most az égieken múlik hagyják-e élveznem. Időmérő nélkül futni csupán jóérzésből, luxus. Mindenki lehagy, de a kitartás önigazol, vannak akiket a finishben én hagyok le.