A divattervező egy művész, aki kifejezi a kor szellemét, előtérbe helyezve előnyöket és hátrányokat. Tükröt tart elénk a Haute Couture kreációival, és harmóniába állítja a látottakat a mindennapok viselésében.
Milánó pedig a divat fővárosa. A Via Montenapoleone pedig a város legfontosabb utcája ami a divat legfontosabb képviselőivel van kikövezve. A divat főutcája, mint Londonban a Bond Street, Párizsban a Rue Faubourg Saint -Honoré, vagy Rómában a Via Condotti. És a minden évben kétszer megrendezésre kerülő divathét a világ összes öltözni vágyó és a divatot követő emberének legfontosabb eseménye Londonban, Párizsban, New Yorkban, Rómában és legfőképpen Milánóban.
Ezek az események nekem mint nőnek olyanok, mintha részt vehetnék egy pápai szentmisén a Vatikánban. Oscar de la Renta, Roberto Cavalli, Armani, Gucci, ismerős, ismeretlen és új kreátorok akik megálmodják a színeinket, az anyagot és egy világot amibe szó szerint belebújhatunk.
Most vonatkoztassunk el attól, hogy a modellek túl soványak, túl mogorvák, túl rózsaszínűek, és csak azon a tényen gondolkodjunk el, hogy a művész, a divattervező, a mester csak azt viszi vászonra - hopsz, bocsánat a vászon mi magunk vagyunk - amit lát és amiből ihletet merít. Ez a valóság, a csipkés férfi felső, az emeletes női cipő, és én inkább elgondolkozom a tükrön vagy jót nevetek a kreatív látomásokon.
A performance, a színház, a bemutató amit a divattervező megformál, egy látványos showműsor, amit az élet úgyis formál és kialakít. Nem az az izgalmas benne, hogy a felvonultatott ruhákat nekem viselnem kell, hanem hogy első kézből láthatom, mint egy Veronese képet vagy egy Havasi Balázs kompozíciót vagy egy premier előadást a kedvenc színházamban.
Nos, lehet bármilyen az előadás, a kifutó mellett ülni mint a Szex és New Yorkban a négy főszereplő nekem olyan, mint részt venni egy pápai szentmisén a Vatikánban. Olaszország szélsőséges megnyilvánulása a vallásosság belsőségességében és a divat külsőségeiben az a keret ami igazán jellemzi körülhatárolt világát. A szépség, a kreativitás, a formák, a belső tartalom és külső megnyilvánulás teremt összhangot.
A ruhaanyag az új vászon, a divatbemutatók pedig az új szobrászat megjelenítési formái.
Nos, kívánom, hogy a "Mit vegyek fel????" kezdetű világfájdalom egyszer múljon el! A fenti program eme népszükséglet megsegítésére jött létre.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://novagyok.blog.hu/api/trackback/id/tr10013608367
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
