Biztos mindenkinek megfordult már a fejében, hogy egyszer a tengerparton szilveszterezzen. És amikor mérlegelni kell, hogy Thaiföld szubtrópusi tengerpartján vagy valahol közelebb töltsük az év utolsó napját, ilyenkor általában a pénztárca dönt.
Irány Bari!
Olyan helyet kerestünk, ahol csillagszerűen bejárható a környék és van látnivaló arra az 5 napra, amit nettó külföldön töltünk (a bruttó az a megérkezés napja és a hazautazás napja és nem számolom bele sose a kinn töltött időbe). A város legyen se nem nagy se nem kicsi, viszonylag legyen meleg a lehetőségekhez és a szélsőséges időjáráshoz képest, legyen tengerpartja, és a tengerpartja közvetlenül a városban legyen. Ha kedvünk szottyan sétálni a parton, azt könnyen megtehessük. Kultúra, kikapcsolódás, szórakozás egy helyen. Mérlegelve a fenti eshetőségeket, Bari győzött ár érték arányban.
Ha időben lefoglaljuk a repülőjegyet, akkor még a szállásra is le tudunk csapni baráti áron, figyelembe véve a kiemelt ünnepi időszak emelt tarifáit. Minden előtanulmány nélkül vetjük bele magunkat a kalandba, hiszen ez az a hely, ami autóval túl messze van, repülővel pedig minek ide utazni, hiszen nyáron itt van a közelben Jesolo ami olasz, és inkább jut eszembe Rimini, a Toszkán tengerpart vagy a nápolyi öböl mint leutazni a Calabriával és Bazilikátával határos régióba, az olasz csizma markáns, nőies és magas sarkába….
A menetidő 1 óra 5 perc, azt hiszem ennyi idő alatt Győrbe se érek föl Pestről, a fapados légitársaság heti 3 járatának utasai méltán mondhatják, hogy „átugrom” Pestre vagy „attraversiamo” Bariba. Mert bizony az A320-as gép 230 utasának 80 %-a olasz. Ők jönnek hozzánk, érdekli őket kicsi hazánk, mint később kiderült büszkén sorolják fővárosunk főbb látnivalóit és mindenkinek akad fényképe az okostelefonján Budapestről. Jó érzés ezzel az előnnyel indulni az útnak, hogy tudják honnan jövünk, kik vagyunk, és ennek függvényében igyekszünk barátnőmmel összerakni, hogy mi mit akarunk a csizma déli sarkában megélni, látni és érzékelni.
Nem, mi nem az a két szőke pályázó vagyunk, akik pasizni megyünk „olaszba”. Azt viszont meg kell adni, hogy a férfiak itt mások. A színes nyakkendők, az ízlésesen megkötött sálak, a pontos vonalvezetésű nadrágok, kabátok….. Mintha rápasszintották volna a testükre a szövetet. Első ránézésre mindegyik olasz férfinak saját szabója van. Úgy viselik ruháikat, hogy kétség nem fér hozzá, ők genetikailag így vannak kódolva és különben is biztosan nem csak nézik a focit….
Bari repülőtere kicsi és karácsony második ünnepén kicsit üres, a vonat 5 euróért repít be a Centrale pályaudvarra röpke 20 perc alatt. Tiszta, kényelmes és pontos. Azoknak, akik nem akarnak autót bérelni Olaszországban, ideális utazóeszköz.
Bari
Séta a parton
Reméljük, hogy az időjárás ilyen marad. Olyan igazi sétálós, kabátot kigombolva lengető, napszemüveges, mosolygós. Igazi shoppingolásra alkalmas temperatúra, a boltból be és boltból ki karácsonyi hangulattal fűszerezve. Mint tudjuk, az olasz ember olasz étteremben eszik, olasz autóval jár, olasz ételeket eszik és csak olasz ruhákban jár. Az olasz divat világhírű és nem az ismert márkákat keressük leárazás utáni felhevült állapotunk egyensúlyban tartása végett. Az olasz márkákat keressük, érett ínyencként azokat a kis butikokat, ahol helyi divattervezők elérhető áron adják ízléses és egyedi portékáikat. Mert egy nő mindig olyanra vágyik, ami nem jön velünk szemben az utcán. Hát ezért érdemes jó messzire utazni. Mert ez nem a milanoi outlet, ahova reggel kiszaladunk este pedig megpakolva vissza. Ez az igazi ínyencek mekkája. Színek, stílus és egyediség jellemzi. Még az elárusítókat is. Mosoly még szilveszter estélyén is a kihagyhatatlan utolsó pillanatban kiszakadó harisnya pótlására egy harisnya boltban, a borszaküzletben habzó bor a szilveszteri vacsorához, és a hentesnél, aki a későn kapcsolóknak összedob egy szilveszteri hidegtálat, hogy éhen ne haljanak. A pezsgőről a tömeg gondoskodik….
Lecce
Lecce amin a művészettörténészek sem tudnak kiigazodni
Délre, délebbre, még délebbre… Minél délebbre! Hátha melegebb van. Elrobogunk az olajfák mentén, látjuk a tengert, a vasutasok fülkéjébe ülünk be véletlenül, akik segítőkészen ajánlanak éttermet, látnivalókat és információt a városról. Aztán megérkezünk és besétálunk a borgóba. Ez a város nekem nem Dél Firenzéje, hanem a díszített torta, amit még gyerekkoromban sütöttünk együtt a mamával. Nem tudok elvonatkoztatni a sok csúcsos tojáshabtól és a krémes díszítésektől, körös körül. Ez a város a mi desszertünk. Egész naposra sikeredett programunkat egy helyi trattoriában pecsételjük meg „primitivo” helyi borral és isteni finom házi ételekkel. A helyi konyha ugyanis arról nevezetes, hogy abból főznek amilyük van. Bab gerslivel, pizza sajtcsodákkal és az elmaradhatatlan ristretto. Barátaink tanácsára csak trattoriába ülünk be, mert az a helyi étterem. Oda járnak a helyiek is, a pizzeriák és a restaurantok a turistáknak vannak. Nagy titok ez, érezni a különbséget, habár az olasz konyhát a helyiek nagy gonddal űzik és fontos része kulináris örömeiknek, bármilyen éttermet próbálunk is ki.
Lecce olyan, mint egy képeskönyv. Teljesen eklektikus, az építészeknek, szobrászoknak ami az eszébe jutott, azt juttatták kifejezésre a házak falain, oromzatokon, homlokzaton. Bohókás, izgalmas részleteket fedezünk fel még a legkomorabb templomon is. Ha úgy gondolták, rajzoltak arcot a pajzsnak, kis puttókat különböző pozíciókban, az egyik oszlopot egy sárkány tartja, a másikat egy ember, a harmadikat egy macskafajta, akinek a mellső lábait emberi kéz markolja…. ettől igazán különleges a város hangulata, olyan mint egy izgalmas fejtörő, szabadjára engedjük fantáziánkat és belemerülünk a feladványok megfejtésébe.
Alberobello
4. photo: Adriana Rajczi – elő bizonyítéka, hogy a manók márpedig léteznek
Ha a pályaudvarról bemegyünk a központba egyenesen a főtérig, akkor jobbra, a templom mögötti részen célszerű kezdeni, mert itt olyan autentikus Alberobellót kapunk, ami bemutatja, hogyan illeszkednek az apró hófehér, süveges trullók a mai építkezési stílusokhoz. Funkcionálisan azt a szerepet töltik be itt a házak, amiknek eredetileg épültek. Az otthon látott szokásokkal ellentétben itt előkertek nélkül léphetünk be a házba és csodálhatjuk meg élhető tágasságukat. Kívülről nem gondolnánk, hogy teljes lakosztály, szoba-konyha és belső udvar belefér a pöttömnyi kis házikóba. És mint minden rendes házban, itt is a konyha a csalogató, jó lehet itt összeülni a családdal, baráti társasággal, és igazi olasz szokás szerint enni, élvezni az élet apró örömeit, egymás társaságát és megbeszélni a fontos dolgokat. Az emeleten vendégszoba gyönyörű kilátással az utcára, szövőszék a közlekedőben, és szűk lépcső, ahol célszerű a fejekre vigyázni. A hátsó udvar a nappaliból nyílik, igazi mediterrán zöldövezet még most december végén is zöldell a fű, a növények pedig várják a vendégeket, hogy majd nyáron kiüljenek a székekre, asztalokhoz, kicsit felfrissítve az udvari életet.
Már ezért is megérte ide jönni télen, mert kevés a turista, kicsit fúj a szél, láttunk jégesőt, megtapasztaltuk, hogy a sziesztát télen is betartják és nyugodtan konstatáljuk, hogy nézelődésre, barangolásra a legideálisabb időszakot fogtuk ki. Útközben pár kínai turista, egy-két olasz szerelmespár és mi csattogtatjuk a fényképezőgépünket ezen a mesés tájon. A főtértől lefelé találjuk a képeslapokról ismert Alberobellót, ahol egy horgolt sapka becsalogat az egyik butikba, a másik trulli házba pedig meginvitálnak egy gyönyörű háztetős kilátásra és lefele jövet a lépcsőről pedig egy fél kupica mandula likőrre. Azt mesélik, hogy ezek a házak azért ilyen alakúak és kifele azért olyan picik, mert ha jött az adóellenőrzés, gyorsan le lehetett bontani. Majd amikor elment a hatóság, gyorsan visszaépítették. Mindezeket az intézkedéseket egy gróf vállalta magára, aki lehet hogy a helyi fehérgalléros maffia gyökere volt, a Sacra Corona Unita elődje….
Polignano a Mare
egy bátor perspektívából
Biztos hogy sok írót, költőt megihletett ez a festői tengerparti városka. Nyáron majd szívesen eljövünk a barlang étterembe, érdemes felderíteni a környék fürdésre alkalmas öbleit, az óváros kacskaringós utcáit és a pici titkokat, amik sejtelmessé teszik ezt a kisvárost. A főtéren a kiskocsma, ahol úgy invitálnak meg egy pohár spumantera, hogy nincs nálunk készpénz, a meredek sziklafalakon álló házak aljában megbújó barlangok és a szűk sikátorok kacskaringós utcáin kanyargunk, és minden méteren felfedezünk valami újat. Ahogy megtöri a napfény a kőlépcső árnyékát, bekukucskálunk tapintatosan a tárva-nyitva hagyott miniatűr ajtók mögé és elképzelni sem tudjuk, hogy hogyan élhetnek ilyen pici, hosszúkás lakásokban emberek. A házszámok ugyanis egymás hegyén hátán sorakoznak egymás mellett.
Megtetszett az egyik ház, hirtelen ötlettől vezérelve bekopogtam, és egy idős néni nyitott ajtót, akivel nemzetközi nyelven elbeszélgettünk. Ő csak mondta a magáét olaszul, én pedig hiányos olasz nyelvtudásommal bólogattam. Mosolygott miközben kezével gesztikulálva tudtomra adta, hogy örülne ha én lennék a szomszédja, költözzek a szomszédos üres lakásba, meg is adja a tulajdonos elérhetőségét, akit mindenképpen hívjak föl. Otthoni szomszédaimra gondolok, akiket nem is nagyon ismerek, majd biztosítom a hölgyet, hogy megfontolom ajánlatát és mély tisztelettel köszönünk el egymástól.
A pezsgőről a tömeg gondoskodik
egészségünkre!
Bari főutcáján szilveszter éjszaka drónok repkednek, hogy megörökítsék a 2016-os évbúcsúztatót és a 2017-es év köszöntését. A zenekar óriási hangulatot csinál, mi is beállunk csápolni és „lötyögni” a zenére. Szinte érezni a tömeg biztonságát, figyelünk egymásra, családias az egész óév búcsúztató, a tüzijáték alatt pedig minden oldalról műanyag poharakat nyomnak üres kezünkbe, a két elárvult turista nehogy szárazon lépjen át az új évbe. Mi hálásak vagyunk és boldogok, jövünk nyáron is, várnak a tengerparti kis öblök, a napfény, a tenger, a nyári leárazások, és áthajózás Dubrovnikba…..
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://novagyok.blog.hu/api/trackback/id/tr1413608325
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
