Sokan vagyunk úgy a nagyvárosban, hogy elromlik, eltörik, kiakad, beakad, leesik, túl magas, túl kicsi, kiég, beég, elég, csöpög, ereszt, szelel, elvágta, betört, beázott, elázott.... És ott állunk, ülünk, fekszünk férjjel vagy anélkül, de akár hónapokig is a tömeg kellős közepén, ahol régen le kellett csak menni a sarki kiskocsmába, és ott mindig találtunk egy szerelőt, egy mestert, egy okostojást aki mindenhez értett és azonnal javított, festett vagy szerelt, ma a kocsmákat a fiatalok uralják, a szakemberek meg vállalkozásokban az építőiparban dolgoznak. Hova tűntek a kedves alkoholista, kocsmában pihenő "szakemberek"? Akik mindig késtek, határidőket nem tartottak be, mindig részegek voltak, de voltak és kéznél voltak. A sarki kocsmában.
Béla életem része és nem adom. Ezt jó ha minden jövőbeli szerelmem, férjem, barátom és szeretőm tudja. Sőt, a fennálló helyzetet nem teszem mérlegelés tárgyává, hanem kész tényként kezeltetem pár év problémamegoldási tapasztalatával.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
