Limenas görögül kikötőt jelent. A sziget fővárosa, cukorfalatnyi kis város. Kanyargó utcák, kellemes kikötő, hullámzó víz, delfinek, hosszan benyúló móló.... Én nem vagyok az a shoppingolós fajta, csak ülök a delfinszobor - csoport lábánál és merengek magam elé, felhívom szeretteimet, beszámolok felfedezéseimről és közben érzem hogy a bőröm fiatalodik, tüdőm tisztul és kötelezővé tenném az éves egyszeri tenger menti tartózkodást, hogy az egészségügy mentesüljön a sok stresszes betegtől. Az egészségügyben dolgozókat pedig minden évben az egészségügyi minisztériumok meghívására úgynevezett tanulmányutakra hívnám el, ahol megállapíthatják majd, hogy melyik tenger melyik betegségre hogyan hat. Például az óceánok gyógyítani tudnák a depressziót, a Fekete-tenger a légúti megbetegedéseket és a Földközi pedig a bőrproblémákra lenne megoldás. Körömgomba, pikkelysömör és tyúkszemre a Vörös - tenger. Az Adriai pedig gyógyítaná az összes lelket megviselő nyavalyát, például a szerelmet, a csalódást, a féltékenységet, a bánatot és a félelmeket. Én most az Égei-tenger északi részén a hajamat, körmeimet, lelkemet és szívemet erősítem D vitamin pótlásával.
Egy katamaránra pattanunk, pontosabban kettőre, mindenki elhelyezkedik az orrba, előkerülnek a naptejek, a fürdőruhák, az ouzo, napszemüveg és a kapitányunk aki egy görög csajszi.... Elindulunk körbe a sziget körül, megnézzük mi újság ebből a távlatból. Óriási élmény. Vitorláztam már Splitből Porecbe egy hét alatt, voltam luxusyachton, kis halászcsónakon, motorcsónakon, vizibiciklin, de ilyen két lábas, elöl trambulinos kilövőállomáson még nem közlekedtem. Mert hát persze hogy előre telepszünk mindannyian, csoda hogy a hajó nem borul orra, és amint elindulunk jönnek a hullámok, a hullámvasút feeling, és én gyorsan hátrakotródok a lépcsős részhez, ahol ha úszni lehet van az erre szánt közlekedő, tusoló és kilépő. Totál komfort. Nem mintha számítana ha borulunk. Ez a kifeszített trambulin pedig elöl legyen a bevállalósabbaké. Elöl különben is fúj a szél, a hullám gyomortájt csiklandozza az adrenalint, és a telefonomat mélyen a kajüt tűfoknyi orrába teszem, nem számolva a későbbi leereszkedéssel katamaránunk orrába, amikor a hullámok magasabb faktoron hányják a tengert és az én gyomrom tartalmát.
Csakhogy egy igazi tóparti jányt nem most ejtették le a szélvédőről, és amikor kikötünk az első márványfehér partszakasznál, körülbelül 500 méterre a parttól, vizilabdázó kollégánk hasít a vízbe, én utána, a parton találkozunk. Kérdi, nem féltem-e a cápáktól.
Egy tapasztalt, minden hájjal megkent, talpraesett és üzleti nagyágyúkon nevelkedett értékesítési vénával megáldott magyar családanya szeme se rebben az ilyen kérdések hallatán, mert a mundér becsülete és a jó imidzs mindig fontosabb mint a szaru mögötti megbújó valóság. Az én valóságom egy röpke nem, de belül látom magam ahogy a soha meg nem tanult és a Balatont is mellúszásban átúszó kraullt rekordidő alatt tanulom meg elméletileg és lábam olyan csapásokkal veri a víz felszínét hogy kiköpülök egy új szappanmárkát. Lassan körbenézek, a filmekben látott háromszögletű tarajt lesem, de erre mélytengeri búvár Tamás barátom biztos nevetne egyet, hogy azt bizony lesheted, mert a filmekben is a végtámadás bizony bizony alulról jön.
Megfordul a fejemben, hogy akkor maradok. Megnéztem a Lostot, a Számkivetettet többször, a Kék lagúnát, és különben is itt van Eric, a norvég nomád, aki minden évben április végén összepakolja minimáldizájn batyuját és beköltözik egy szirt alá a tengerparton és marad október végéig. Én ugyanez csak nőben. De mint minden ez is bátorságpróba, és a megfelelni vágyás erősebb motiváció mint egy cápa, és rekordot döntök mellúszásban, nem is baj, hisz a reggeli futás kimaradt.
Remegő térddel kérdem Timitől hogy erre vannak-e cápák, és tágra zárt vakító kék szemekkel néz rám hogy megőrültem-e. Delfinek vannak, mondja, de már nem kívánkozom a május derekán kb. 21 fokos türkizkék színű vízbe.
Kifele menet még vidoran
Konstatálom hogy jó dolog ez a sport, tegnap kígyók, ma cápák, holnap jön a sárkány....
Görögországban szeretik a szépet. Például esküvőkön minden ami szép, dicsérik, főleg a menyasszonyt. Jól megköpködik. Tehát ne csodálkozzunk ha pörgetik a kolombost és közben jókat köpnek felénk. Én elég jó helyzetben vagyok a kék szememmel, mert állítólag tőlem félnek a görögök, mert rajtam nem fog a szemmel verés, én viszont tudok szemmel verni. Tudok én ám a két tenyeremmel is ha a helyzet úgy hozza, mutatom is a kollégáknak mind a négy végtagom, erre egy körömdarab röpül át a város naplementés utcájának kereszteződésében, mert ahogy a kolbászos szendvics is hozzátartozik a magyar identitáshoz, úgy a spontán problémamegosztás is közös ügyünké tud válni.
- Beszakadt, na. - Hangzik a mentesítő válasz.
- Ne akard hogy az életeden zokogjak! - válaszolja költőien Bea, akit magával ragad a hely szelleme és nem enged igényességéből, csak pengeti saját húrjait a rezonancia határáig.
Meghívónk, a Mythos Utazási iroda üdvözlőitala a Mythos Tavernában rendhagyó Zorba tánccá alakul, csak a bevállalósok kedvéért, és nem az elfogyasztott Metaxa, Ouzo és helyi pálinka a Tsipouro számlájára hanem mert Görögországban még az is táncra perdül az ott töltött idő alatt aki sose gondolta magát Fred Astairnek sem Ginger Rogersnek. Én sem gondolom magam, csak úgy mozgott a lábam magától, a zenétől, a ritmustól és az átélt élményektől.
A buszon hazafelé megtudjuk, hogy az újszülött fiú mindig a nagypapa nevét kapja, a lány a nagymama nevét. Vicces ha több testvér van, és mindegyiküknél az újszülött Dimitris. Felszólításra az összes egyszerre szalad..... Keresztelőig, ami kb 2-3 hónapos korukban van, nem hívhatják nevükön a csecsemőt, csak a ceremónia után mondhatják ki először a nevüket.
Örökösödésnél viszont az a gyerek kapja a többet, aki a nagyapa nevét viseli..... Tiszta ügy! A többi meg így járt....
Fontos még a keresztszülő, aki olyan szerepet tölt be mint az édesszülő. Úgy választják az illetékeseket, hogy ha a szülőkkel bármi történik, kire bíznák a gyerekük felnevelését. És ha bármi történik, a keresztszülő habozás nélkül teszi a dolgát. Ő veszi a gyereknek az első cipőt, az első iskolatáskát, meg a lámbádát, a húsvéti feltámadási gyertyát. Ő a lelki szülő. Igen, nekem is ilyen keresztanyukám van, pedig mi nem is vagyunk ortodoxok!
A házasságokon belül lehet dupla vallású a pár, a lényeg hogy keresztény legyen. Tehát például buddhista nem lehet.
És végül megtudtuk a húsvét nagyobb ünnep mint a karácsony. Gyönyörű leírás a
Ortodox húsvétot ünnepel Görögország jegyzetben található. Mire hazaérünk, már a nap is lemegy.... Láttunk sok szállodát, és ezek a tények pontosan meg vannak írva Annamari jegyzeteiben a Christian Tour munkatársának kockás füzetében, én inkább az érzéseket, a lehetőségeket, a megélt helyzeteket szeretném továbbadni, azt, ha nyitott szemmel nézünk magunk köré, akkor egy körömvágás is tartogathat meglepetést, a nap is szebben ragyog és a sárga dinnye édesen a legjobb még görögéknél is a svédasztalon.
És a delfinek.... Köszi Luca!
