Rétegesen öltözök fel mert sose lehet tudni hogy milyen lesz az időjárás, és vetkőzni mindig kellemesebb mint öltözni. Jó hogy délelőtt futottam, mert délutánra beborult. És amikor délután futottam, délelőtt esett. Ez az időjárás dolog különben is a friss turistának összezavarja az életét, az itt élők pedig boldog közönnyel fogadják ezt az izgalmas bizonytalanságot. Mert ha esik akkor permetez, nem csöpög össze vissza nyakba, orra, hajra, ruhára, ha meg zuhog akkor egyenesen függőlegesen lezúdul és rövid időn belül eláll. Ittlétem alatt egyetlen egyszer szakadt le az ég hosszabb időre, éjszaka, széllel adva hangot erejének. Ha pedig hosszú távon szeretne esni, akkor reggel rázendít, és nem hagyja abba akár napokig is. Tehát az eső miatt tervezhető frizura, program és randi nem tudja zavartatni magát. Minden csak megszokás kérdése és az elfogadásé.

Auckland Maraton 2017 október - csupán külső megfigyelője voltam ennek a rangos eseménynek

De az új-zélandi nem csak az időjárást fogadja el, az elfogadás genetikailag kódolva van minden különc, más és új, megszokott és szokatlan, furcsa és normális, eltérő, eredeti, extra, kirívó, és egyedi beintegrálására egy színesebb közösség létrehozása céljából. Úgyhogy a "mit vegyek föl" más értelmezést kap és megtanulom a praktikusság szabályait az időjárás és a kényelem függvényében. Mire hazaérek, idehaza gond nélkül hordom a zokni - flipp-flopp kombót ahogyan azt az islanderek teszik a környező Csendes Óceáni szigeteken ha fáznak. 

Tulajdonképpen ezt kerestem. Egy csöndes kis öblöt padokkal, wc-vel, árnyékot adó fa és egy hangyafasznyi helyi élet ami nem zavarja elvonulásomat inkább inspirálja. Motorcsónakozni fog egy kiwi papa, a víz csendes, szörfözésre alkalmatlan, ez a keleti part családbarát  kevés széllel, világos homokkal... Autóval húzza le a partra a kis csónakot, gondosan farol a víz felé. Az öbölbe kialakított felhajtó pont az ilyen kényelmi megoldásoknak van kitalálva. Motorcsónakos kiwi papa meggondolta magát. Vagy csak egy gyors alvázmosás volt a hajónak? Hogy honnan tudom hogy kiwi? Mert szőke, kék szemű, sovány, rövidnadrágban és flipp flopp papucsban van. A kiwi humor pedig onnan ismerszik meg hogy néhol morbid, egyszerű és egy biztos, hogy aki mondja, az ezer százalék hogy röhögni fog rajta. És ez a kis spontán motorcsónak vontató bemutató lehet hogy ennek a kedves vicces mentalitásnak a része....

Miközben kitalálom hogy Új-Zélandon lenni az olyan szexi, és ez akkor és ott valósnak tűnik, itthonról leírva viszont fura hogy ilyen eszembe jutott, és megfogalmazom a sztorimat ami nekem nincs mert pont az a sztorim hogy nincs sztorim, egy madárka szájából röptében folyamatosan kipotyog a lakoma és az ügyesen visszaszerzi a csőrébe kétszer-háromszor. Most már csak egy szál pólóban ülök itt, erőt gyűjtök a hazafutásra. Mivel idefele sétáltam, visszafele szívni fogok mert felfele kell majd futnom. Mindvégig.

Itt vagyok Aucklandben és mégis mintha nem egy nagyvárosban lennék. Úgy döntöttem hogy hazaviszem. A boldogságot. A boldogság szeretetét. Aztán eszembe jut hogy kiírom a közösségi oldalra hogy mindenki azonnal emelje fel a popóját és menjen ki a szabadba. Mert olyan szinten elkényelmesedtünk hogy a lakásban úgy élünk mint a pillangókká sose váló kifejletlen bábok. Új-zélandi kinnlétem alatt naponta csak az alvásra szánt időt töltöttem zárt helyen. A többi időt a szabadban bámulva a tájat, a természetet, magamat ( folyton belenéztem az áttetsző vizekbe, smink híján csak egy automatikus rituálé hogy jól áll-e a séró).

Abel Tasman