"Minden rendben lesz, gondoskodom róla! Ha kezedbe veszed az irányítást, és harcolsz keményen, harcolsz minden erőddel, akkor rendben lesz és tartod a tervet, akkor rendben lesz...." (Locke - Nincs visszaút)
Andrea talán még akkor sem hitte el élete nagy ajándékát, amikor már a repülőn ült. Ő, a meghurcolt nő, a kisebbségi komplexusokkal küzdő egoista nagyhangú hatalommániás férfiak prédája, minden egyes alkalommal hagyta magát felforrósítani annyira, hogy a következő kihívást már lendületből tette meg és olyan érzelmi töltettel, ami felkészítette a következő visszafordításra és az esetleges kudarcra. Minél sűrűbben jöttek ezek az erőből duzzadó hatalmi megnyilvánulások, Andrea annál erősebb lett. A kívül megtévesztő csupa máz mögött egy acél sebezhetetlensége bújt meg. Ez a megtévesztő külcsín alkotta Andrea egyediségét és utólag visszanézve ezek a kalandok éltették.
Egy pasi egyenlő egy dobbantó. Még ha kudarc is. Még ha lefele esik is. Onnan csak feljebb lehet mászni.
Jelenlegi küldetése egy nemzetközi konferencián való részvétel Nápolyban, ahol a turisztikai szakma krémje képviseltette magát, Andrea jelenlegi főnöke biztosította hogy nem fogja visszafordítani az utolsó pillanatban a repülőtérről, hisz az ő szakértelmére, tudására, nyitottságára a cégnek szüksége van. Az információk pedig amiket elhoz a rendezvényről olyan elköteleződést hoznak létre, ami hosszú távra szól és bizalmi alapon működik. Mivel újabb logisztikát nem engedhetett meg magának, hozta magával a macskáját is. Mert ha marad, így egyszerűbb. A szálloda ahova beköltözik az öt napra állatbarát, a kennel biztonságos, csak a cica bírja ki az utazást, a légnyomásváltozást és az átszállást.
Bőrönd a felismerhetetlenségig befóliázva rikítóan neon zöld biztonsági védőburokban. Igaz, nem biztosított, de Andrea kerülni akarta a feltűnést, az adatok bizalmas közlését tartalékolta, a költségeket hosszú távra osztotta el, neki bőven elég volt ha a fóliázó társaság megkeresi ha elveszik a bőrönd. Mert ezt mondták kérdésére hogy milyen szolgáltatást tartalmaz a díj, hogy megkeresik. És mivel mindig ez a cél, csak mi bonyolítjuk túl a dolgokat, így Andrea a számlát kézitáskájába rakva, egyik kezével a bőröndöt navigálva a másik kezében a cica kennelt lóbálva elindult becsekkolni. Elköszönt a fiatalembertől aki emlékeztette Salzburg mellett egy vidámparkban arra a kertésznadrágos férfira, akit nemes egyszerűséggel hentesnek hívott, mert úgy csatolta rá a biztonsági védőkart mielőtt a mágnesen parittya kilőtte volna 400 méteres magasságba, mint a kampót a vágóhídon a hűtőházban.
A biztonsági szolgálat a tranzit előtt mint valami fetisiszta rituálé részeként az övet és a cipőt kérte levenni és minden réteges ruhadarabot: zakót, mellényt, kabátot, napszemüveget. A tárgyak csigalassúsággal gördültek végig az ellenőrző kamerán, miközben Andrea besípolt a kapun áthaladva. Nincsen semmi baj, nincsen semmi baj, kántálta pánikszerűen, és automatikusan leblokkolt, vissza vagy tovább haladjon, rutin ide vagy oda, a sokat utazók és a makulátlan életet élők is végigpörgetik életük eseményeit egy-egy ellenőrzés majd felszállás előtt. Platina nincs, fém nincs, sem ékszer, szándékosan nem hord nem csak a fémallergia miatt, hanem mindig a valódiságot és az egyediséget szerette és ebbe nem fért bele sem tetoválás, sem piercing sem egyéb stigmatikus ismertetőjel. Egy kereszt volt csak a nyakában, utalva karmájára, és arra az egyetlen dologra, hogy miért érkezett a földre és a földön mi dolga van Nápolyban és mi dolga lett volna Máltán, ahova az előző külső okok és belső intrikák, vagy nevezzük külső intrikák és belső okok miatt nem mehetett el.
Egy kisállatot utaztatni egyszerű, a szükséges papirok, útlevél, oltási igazolások és egy méretre szabott kennel kell hozzá. Pici nyugtató a kisállatnak, mert könnyebb elviselni a gyerekbőgést a fedélzeten mint egy állat keserves sírását. Igor jó macska volt, habár lánynak született, később elvesztette nemi identitását, de gazdája ragaszkodott az orosz klasszikusokhoz, így maradt a név a kötődés a szláv gyökerekhez és az elhivatottság egymás iránt. Mert minden csak elhatározás kérdése. Mit vigyünk magunkkal a bőröndben, mit láttassunk indiszkréten a kíváncsi, monitorok előtt ülőknek, mit rakjunk a sehol nem kapható átlátszó maximum 30 milliliternyi folyadékot engedélyező zacskóba, vállalva az emberi gyarlóság hatalmat gyakorló előnyét a kiszolgáltatott helyzetben és elfogadva a biztonság egyoldalú megfogalmazását.
Túljutott. Öltözés majd épp csak annyi idő hogy rendbeszedje magát, megkeresse a kaput és már a 22-es sor csapdájában tartott Olaszország felé. Az ország mindig rabul ejtette, remélte a repülő nem. A fedélzetet átjárta a túlnyomórészt férfiak uralta komorság és színtelenség, és érezni lehetett az olasz férfiak határozottságát és megnyilvánuló életfelfogásbeli különbözőségét. Az olasz férfi machó. Hangos, néha túl sok, határozott és udvariatlan az idegenekhez. Pontosabban nem udvariatlan, csak éppen az anyján kívül más nőt nem tekint, pontosabban áttekint, átnéz, nem lát. A nőnek kell kezdeményeznie, a nőnek kell láttatnia magát, azért fektetnek az olasz nők ilyen nagy hangsúlyt a külső megjelenésre, és ezért hangsúlyozta ki a jóisten az igazi olasz nők alakját ilyen idomosra, a sziluettjüket pedig ennyire karizmatikusra. Andrea sportos alakja nem volt nevezhető nőiesnek, inkább kedvenc ruhakölteményeit hívta ilyenkor segítségül, de azok most a bőröndben fulladoztak valahol a nyomásnélküli poggyásztér jéghideg raktárában, hogy majd a felébresszék őket ájult kómájukból egy laza dobással a körbe-körbe járó szalagon. A macska altatója, a ruhák kómája, és Andrea Csipkerózsika álma egy időre elfeledtette vele ki is ő valójában, hova megy, miért és mit akar.
A leszállásnál egy dolgot tudott, hogy őt várják és időre kell mennie. Viszont a férfiak ózonnal keveredett parfümök és a lazacos szendvics fedélzeti szagorgiája már előre láttatta hogy az olasz férfi jön, lát, győz és valami orbitális dolognak kell történnie, hogy a 180 fős gépen a többségében férfi utas előzékenyen előreengedjen egy nőt. A világrengető történés pedig az ösztönös túlélés, melynek lényege a 4D-ben kidomborított érzékelhető valóság, a széles mosoly és a szendén elrebegett egyetlen olasz szó:
- Scusi! - és mint az igazi olasz nők, csak ők pórázon viszik kedvencüket, Andrea sok kiskutya szétrebbent pillantásától követve vonult végig az Airbus padlószőnyeges kifutóján, mint egy Chanel performance Lagerfeld inspirációira.