4. rész Castelnoudaryból majdnem nem tudom hova

A fiúkkal reggel indulunk Carcassonne-ba, ami Castelnaudary-ból 42 km-re van. Kilencre kell egy kávézóban lennünk, ott vesz fel Adrian barátja kettőnket, addig kávézunk, selfizünk, beszélgetünk, ébredezünk. Aztán megérkezik "Alonso" és 25 perc alatt érünk be Carcassonne-ba. Átmegyünk Bramon (itt foglaltam ma éjszakára szállást), látom hogy körzővel rajzolt a házak falának íve, majd érkezünk ügyintézni különböző hivatalokba. Ez csak azért izgalmas számomra, mert sokan mesélik, és könyvek szólnak a francia bürokrácia rejtelmeiről, az egyik hivatal olyan közel van holnapi szállásomhoz, hogy míg a fiúk érvényesíttetik az engedélyüket, addig én felszaladok hátizsákommal Julie-hoz, és mire visszaérek, a srácok már az autónál várnak. Nofene, gondolom, ők meg csak nevetnek. Megyünk a másik hivatalba, én a váróteremben helyet foglalok és jegyzetelek. Ez a prefektúra épülete, és csak le kell adniuk a papirokat, de azt mondják Adrianék, hogy egy percet sem késhetnek, mert akkor várhatnak megint 2 hónapot egy új időpontra. Épp csak annyi időm van hogy körülnézek, van itt mindenféle nemzetiség, és a fiúk már jönnek is. Kérdem, ez a francia bürokrácia? Nevetnek.... Talán ennyit jelent hogy légiósok....

És visszafele jön a meglepetés. Két lovagom elkísér a Carcassonne-i várba. Mit vár. Erődítmény. Mit erődítmény, ez egy igazi Csipkerózsika álom. Az Aude folyó fölé úgy emelkedik csipkézett falával mint egy Walt Disney mese háttérképe. 
És miközben azon gondolkodom, hogy ha nem lépek ki az országom határai mögé, és járom be a nagyvilágot, akkor hogyan hangoztathatnám Európaiságomat, végül rájövök, hogy én már egy jó ideje országom határain túl élek, így lezárom belső monológomat egy röpke fejbiccentéssel, vállveregetéssel és megnyugszom hogy európai vagyok. Mert nem jobb egy nagy Európában élni, mint egy kis országban?
Két lovagom pedig kísér, biztonságban érzem magam és hercegnőnek, Csipkerózsikának, aki végre felébredt a varázslatból, hazatalált, ezt Marko a várban öltögető olasz fiú is megpecsételi egy gyönyörű hímzéssel. Kiülünk a vár egyik terének teraszára, élvezem a zsongást, a bábeli zűrzavart, a vizet és a történeteket. A fagyira én hívom meg őket. 
Hazafele úton Adrian belelendül, és kibontakozik. Hogy most, miután otthagyta a légiót, tele van tervekkel. Meg tud szervezni sétarepülést Cesnával Carcassonne fölött, golfozást, lovaglást, biciklis túrát át Andorába, ejtőernyőzést, siklóernyőzést, borkóstolást.... Minden évben áprilisban nyílt nap van az idegenlégióban, ebben az évben április 29-re és 30-ra esik, a hónap utolsó napja különben is emlékezetes, mert ekkor van a Camerone-i csata évfordulója.
Megállunk egy Decathlonba (nem, nem viszem vissza a bicajt), súlyzókat keresünk, majd irány vissza Castelnaudary. Útközben megtudom, hogy minden évben július 14-én az autópályát lezárják, este két oldalról tüzijátékkal ünneplik az 1789-es francia forradalmat. Gyönyörű lehet a kilométereken átívelő színes fényforgatag. Megtudom, hogy nem messze van Limoux városa, ahol egy szerzetes 1531-ben felfedezte a pezsgőt, vagyis a tízezer lakosú város a legrégebbi pezsgőkészítési és eljárási helyszínnek számít. 
"Alonso" pedig elmeséli, hogy vezetés közben nem iszik, pedig ő megtehetné.... Atyavilág! Kik ezek a fiúk? Öt perc alatt végeznek a francia hivatalban, pontosak, precízek, jólneveltek, van tartásuk, terveik, céljaik, tudásuk,olyanok ők mint James Bond, kétszázzal az autópályán. 
És amíg a cassoulet fő, addig Adrian konyhájában ülünk, és mint egy művészeti alkotótáborban, filmeket keresünk, amik a környéken játszódnak. Én meg írok, jegyzetelek, figyelek. Fiatalok, és már nem akarják megváltani a világot. Miközben érzem saját magam korosztályán a számkivetettséget, és tapasztalom a harmincasok törtetését bármi áron, megnyugszom a mai huszonévesek intelligenciájától és világszemléletétől. Békések, kimértek és barátságosak. Nyitottak a világra, mindenki saját tapasztalatából merít, és tanul a másik életéből. Jó ez így.
És megint csak tekerek. El kell érnem Bramba, ami innen csak 16 km, úgyhogy időm van bőven. Az egyik zsilipnél feltöltöm kulacsomat és egy szuszra megiszom az egész másfél literes münyegnyi vizet (münyeg = műanyag üveg). És Bram is kicsit kijjebb van a Canal du Miditől, félő hogy ismét országúton kell tekernem. A tábla az tábla. 
És eszembe jut gyatra karrierista próbálkozásom az Origónál, ahova publikálni szerettem volna, mert olyan arcát keresem a világnak, ami sokkal bensőségesebb mint a sajtóban megjelent írások, és gondolkodom a főszerkesztő válaszán, hogy amit írok az olyan novellás, és nem fér bele a hírportál arculatába. Hát nesze neked "novella":
Amikor az autós a fél kézzel tartott kormány biztonságát elengedte, éreztem hogy másik keze dühből int. Olyan lesöprős volt a mozdulata, mintha a térképről szeretne letudni ebben a percben. Szíven ütött ez a miniatűr legyintés, mégis kinagyítva láttam ujjbegytől a csukló lendületéig az ívet. A dühös energia hulláma úgy csapott felém, mint a tenger hulláma nagy szélben. 
Leszálltam a bicikliről és visszatoltam a táblához a járgányt. Ezek szerint van bicikliút. És mint a vár a fák mögül bukkan elő a kanyar után a táblára jegyzett kerékpárút. 
Ahogy közelítek a város felé, egyre erősebben lüktet bennem valami rossz érzés. A belső monológok a monoton tekerések alatt felhangosodnak majd elcsitulnak. Ezt a mostani valamit a sofőr intésének tudom be. De mi van, ha ez egy intő jel volt, hogy forduljak vissza, ne menjek be a városba? Mi van ha a sofőr egy jóakaró volt? Mi van ha hálásnak kéne lennem neki? Sok sok kérdés a hogyan továbbra. Elmém csillapítom, és a bicikliút biztonságában tekerek tovább. A sok kis lidérc pedig kapargatja koponyámat belülről, és hirtelen előtör belőlem az elmúlt napok szomjúsága, éhsége, magánya és szeleburdisága. 
Cecilie még mindig nem igazolta vissza a szállásomat. Nem baj, kisváros, majd csak megtalálom. Gyatra francia tudásommal eddig is elboldogultam, ezután is az érzékeimre hagyatkozom. Igen ám, csak ott, az országúti táblánál az az érzés az olyan szokatlan volt. Eddig mindig a pillanatban tekertem és csak annyit pillantottam a jövőbe hogy megterveztem a másnapot. A múltat már régen eltemettem magamban. De most ez a kis giliszta belefúrta magát a fejembe és nem hagy nyugodni. 
A vasúti átkelő előtt van egy kastély, hatalmas udvarral. Bemegyek. Nincs itt senki csak két autó, padok, az egyikre leülök, próbálok gondolkodni. Gyerünk! Mondja az egyik felem. Mit csináljak? jaj! Mi lesz veled? Mondja a másik. 
És én közéjük csapok és tekerek tovább. Át a sineken, be a szabályos kör alakú óvárosba. Olyan a város központja mint a fa gyűrűje. Körbe-körbe lehet menni, akiket megszólítok, nem hogy nem értik mit akarok mondani, de még arra a szintre se hajlandók lejönni, ahogyan annak idején az ősemberek kommunikálhattak. 
Tekergek körbe és körbe, tolom a bringát, kérdezősködök, hogy ismernek-e Cecilie-t aki kiadja a "chambre"-t a házában.... Csak fejcsóválást kapok és mindenki iszkol be a lakásába. Olyan ez a város, mintha körbezárna és nem engedne be. Pedig Bramtól sokat vártam. Mert olyan eredeti, kultikus és rejtélyes. Sem az interneten, sem nyomtatott formában nem találtam róla semmit. És úgy néz ki, nem is fogok megtudni semmit. 
Van a megfontolt utazó és az ösztönös utazó. Én most az utóbbit személyesítem meg és tekerek tovább, kifele ebből a körgyűrűből. Eljutok egy külvárosi részhez, jó egy kilométerre a városközponttól. Kezemben okostelefonom GPS pontocskája jól meghatározza helyzetemet, csak hát mit érek vele. Lassan hét óra este, és még nincs szállásom. Az érzés viszont nem múlik. Bátorsággal nyomom el magamban, majd hagyom elterebélyesedni. Így játszadozok a lehetőségekkel, és beköszönök egy magas kerítésen át egy traktoron ülő férfinak. Kézzel-lábbal mutogatom hogy mit szeretnék, egy percre a remény felcsillan amikor elgondolkodik, majd kijelenti hogy nem tud segíteni. Ezt egy nagyon határozott gesztusból értelmezem. A vállát felvonja, száját lebiggyeszti és jobb lábára helyezve az egyensúlyt fordul is el. 
Csak nem jön a sírás, tehát van remény. A siránkozó "jaj hol fogok aludni" kicsi énem megszeppenve kussol, és előtör a túlélés ösztöne. Gyerünk tovább. Mint a Forma 1-es pilóták úgy pördülök meg Bandival a járdán és szólítok meg egy velem egykorú szőke nőt egy kis utcában. Ő sem beszéli a nyelvemet, de erősen gondolkodik és a szemkontaktus bizalomgerjesztő. Felemeli mutatóujját, határozottan felfele bök és annyit mond, hogy "moment!". Int a kezével hogy kövessem, én pedig reménytelin tolom utána Bandit, cipelem hátamon a csigaházamat és bízom. 
Az udvar nyitott, benn egy Ford áll, majd az autó mögül megjelenik egy férfi, és elkezd a nővel beszélgetni okcitánul. Én csak állok, mosolygok és kicsippentem az ismerős szavakat. Elég kevés, de ahhoz elég, hogy megértsem, a férfi a nő férje, és a férj legjobb barátja Cecilie férje. 
Mekkora vajon a valószínűsége hogy egy ismeretlen városban, a kitartásnak köszönhetően belebotlunk az egyetlen élő emberi lénybe aki ismeri azt a személyt akit keresünk? Bram 3441 fős lakosú város. Tehát ha jól számolom, akkor 1:3441-hez. 
Fordos felvezetéssel érkezem a körzővel rajzolt városka első gyűrűjéhez és ott is egy kis beékelt házikóhoz. Sehol senki. Autó a ház előtt, elvileg itt vannak. Férj elköszön, búcsúzásul még egyszer hívja Cecilie férjét, de nem veszik föl. Én meg ott kuporgok a ház előtt a küszöbön, párszor kopogok, és már elbizonytalanodva mint egy kéregető szólítom le az arrafele jövő-menő szomszédokat, hogy hallottak-e valamit Cecilie-ről. Senki semmit. Nagyon gyorsan el kell döntenem, hogy maradok és kivárom amíg hazaérnek, de mi van akkor ha vendégeik vannak és én már nem férnék el? A térerőm elment, így azonnal eldöntöm, hogy indulok Carcassonne felé, Este hét óra van, kilenckor sötétedik, addig oda kell érnem. Vár rám 23 km, egy ismeretlen út és egy vissza nem igazolt szállás.
A Canal du Midinél érdeklődöm a zsilipőrnél hogy tud-e a közelben éjszakára hotelt, panziót vagy egy szobát, mutat a magas fallal körülvett épületre a szomszédban, háromszor körbejárom, integetek a biztonsági kamerának, csengetek, de talán a lestrapált külsőm nem bizalomgerjesztő, így kívül maradok. 
Tekerek tovább. A Canal du Midi biztonsága elfeledteti velem kudarcomat, és erőt ad. Majd csak valahol megszállhatok. 
A mai nap a megmérettetések napja. Holtponton vagyok, de ez csak a látszat.A túlélési ösztön hajt előre, nem is várom a csodát, csak magamban ismételgetem, hogy mi bajom lehet. A Canal du Midi biztonságát egy kapu zárja el. Mennék körbe, de nem lehet. Benyitok a kapun, és egy csodálatos kúria tárul a szemem elé. Gyönyörű zöld pázsit, hófehér tornácos ház kék spalettákkal, gondozott kert, virágzó színes virágok, és sehol senki. Pár elhaló Bonjour, támasztom Bandit, lassan meg is fogom paskolni mint egy jó lovat, mert ha hiszitek ha nem, megérzi hogy valaki közeledik. A kert végéből egy óriási állat szalad felénk, Bandi hátraránt, én visszafogom, és védelmezőként magam elé állítom. Jól van pajti, nyugtatom. Te vasból vagy, én meg húsból. Ami neked nem fáj, az nekem nagyon (finoman utalok nyergére....). Egy kutya, két kutya vágtat felénk, a fajtáját ilyen messziről nem tudom felismerni, de okulva Kisvörössel a két évvel ezelőtti kalandunkon, inkább óvatos vagyok. És csak akkor nyugszom meg, amikor a két kutya mögött emberek jelennek meg. Egy férfi és egy nő. Magyarázom hogy desolé, és szállást keresek, de ők csak értetlenül néznek rám. Majd megjelenik egy idősebb férfi, aki csak néz és nem szól. Kicsit zavarban vagyok, mert jó embereknek tűnnek, végül megkérem őket, hogy csak hadd találjak vissza a Canal du Midi-hez Carcassonne felé. Erre az idősebb megszólal, hogy milyen nemzetiségű vagyok. Mondom magyar, de eredetileg szlovák. Két paklival játszom, na. Sose lehet tudni melyik a szimpatikusabb. Erre átvált tökéletes angolra, és ahogy kísér kifele a kerten keresztül, leesik az állam. Talán az amerikai szappanoperákban látni ilyen impozáns angol kertet úszómedencével, kerti bútorokkal, süt a luxus, a kijáratnál pedig megcsörren a telefonom, Julie az Carcassonne-ból, hogy mehetek, csak mondjam meg mikor érkezem kb mert ő menne bulizni, de sebaj, majd hívjam ha ott vagyok és átszalad a kulccsal. Közben kiérünk, a kapuban állok zavartan, mert az idős úr már búcsúzna el tőlem, én viszont nem akarok tapintatlan lenni Julie-vel. Amint átlépem az uradalom területét, a víz biztonsága erőt ad, elköszönök utam bitorlójától és döbbenten látom a luxus vízi járművet a kerítés előtt. Hát ő bizony kisajátított magának egy jó egy kilométeres részt a Canal du Midi-ből. Már nem is szimpatikus sem a rezidenciája, sem az angol nemzetisége, sem joviális hozzámállása. 
Tekerek tovább a fák árnyékában, itt már nagyon gyökeres a föld, ugrálok a nyeregben mint egy díjugrató. Még egy ilyen lezárás van ezen a távon, itt ki kell mennem egy országútra, de már nem érzek félelmet. Azért sem, mert pont a legforgalmasabb részen hív öcsém, hogy mizu. Mondom neki semmi. Kérdi hol vagyok. Mondom nem tudom. Valahol Franciaországban Bram és Carcassonne között egy országúton. Nézze meg a térképen, de ne mondja el anyunak. 
Hát így értem be Carcassonne-ba Bandival és örültem meg a városnak.....

A bejegyzés trackback címe:

https://novagyok.blog.hu/api/trackback/id/tr7613608311

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Facebook oldaldoboz

Leírás

Mi nők bármilyen korban “kurva jó nők” vagyunk. Mi nők bármilyen korban meg tudjuk tapasztalni az erőszakot, hogy a tapasztalásból összegyúrt kompenzációs csomagot cipeljük magunkkal egész életünkben. Mi nők belefeszülünk a saját életünkbe és ha jön egy vagy két esetleg három faszi, és egyik se üti meg a mércét, önmagunk maradunk. És az önmagunk maradás a “kurva jó nő” jelmez. És a “kurva jó nő” meghatározásban minden benne van, ami egy férfinak kell. A felszín alá sose néz és idővel kiderül hogy mást keres mindenki. A “kurva jó nő” elérhetetlen a férfinak, aki mindent megtesz hogy elérje, megkapja és birtokolja a “kurva jó nőt”. A férfi azt hiszi, ha leigázza a “kurva jó nőt”, akkor a “kurva jó nő” majd úgy táncol ahogyan a férfi fütyül. De a “kurva jó nő” sose szereti a metronom egyhangú kattogását, a ritmus gyorsulását, mert a “kurva jó nő” inkább szereti a szív dobogását. A saját szíve dobogását. És minden “kurva jó” nő sérül az életben ami megbélyegzi, kívülről láthatóvá teszi a valamit, amitől elérhetetlen lesz, vadászható és álomkép mint Anita Egberg.

A blog szerkesztését és üzemeltetését a Publio segíti.

publio

Címkék

adatszabályozás (1) ajándék (1) Al Pacino (1) Amerika (5) Amszterdam repülőtér (1) anna wintour (1) armani (1) asszony (1) attraversiamo (1) Auckland (5) az asszony nem ember (1) a hely szelleme (2) a medve nem játék (2) a sör nem ital (1) bakancslista (1) bali (1) Balogh Béla (1) Bandi (3) barkács (1) Bar Vitelli (1) Baudelaire (1) bazilika (1) bécsi repülőtér (1) bekiwi (10) béla (2) Belflou (1) Bellagio (1) berlin (1) betakarítás (1) bicikli (6) bodeni-tó (1) Bram (1) British Airways (1) buda (1) budai nő (1) budai vár (1) Budapest (22) budapesti nő (16) budapest kedves őrültjei (6) buék (3) buli (4) business class (1) buszos utazás (1) Campania (5) Canal du Midi (6) cápa (2) Carcassonne (3) caserta (2) casino (1) Castelmola (1) Castelnudary (1) cavalli (1) Cirque de Soleil (1) colosseum (2) Coppola (1) crowne plaza (3) család (1) csavargás (17) csavarhúzó (1) Csíkszereda (1) csomag (1) Csontváry Kosztka Tivadar (1) csúcson (2) Dendarai templom (1) disznótoros (1) divat (3) duna (1) Egyiptom (8) éjszaka (1) élmény (67) élményutazás (51) Erdély (10) esztena (2) Etna (3) félrelépés (1) fenntartható turizmus (1) fényképezőgép (2) férfi (1) férfiak (2) Film Tour (1) Firenze (1) földalatti (1) forum romanum (2) fotó (1) Franciaország (6) funivia (2) für emil (1) futások (7) gasztro (9) gdpr (1) GDPR (1) Giardini Naxos (2) Görögország (8) gór nagy mari (1) Grand Canyon (1) grund (1) gucci (1) Gyűrűk ura (1) hála (1) hanuka (2) hátizsákos turizmus (16) Heathrow (1) hegy (3) hegymászás (2) hely szelleme (4) heni süt neked (1) hepp (1) Hobbiton (1) hotel (10) Hotel de la Cité Carcassonne (1) Hotel Mermoz (1) Hotel Paris (2) Hot Water Beach Top 10 Holiday Park (1) idegenlégió (1) impro színház (1) johnny depp (1) jolallnekemavaros (27) (1) kaland (31) kapcsolat (1) Karácsony (2) karib tenger kalózai (1) Kartago tours (3) Keresztapa (2) két negyvenes csaj (10) kígyó (1) királylányok (7) kisváros (3) kisvörös (4) Kleopátra (1) kolbász (1) komboloi (1) komp (1) kraszkó zita (1) kutyák (1) ladys night (2) Languedoc-Roussillon (6) Las Vegas (3) Lazio (4) légió (1) lepkefogó (2) Letojani (1) Lipari szigetek (1) Liszt Ferenc 2B (1) lovi (1) Lufhthansa (1) Luxor (1) Madonna della Rocca (1) maffia (2) magamról (1) maraton (2) marosvásárhely (1) Marsa Alam (1) mary poppins (1) mazel tov (1) medve (8) megcsalás (1) Messina (1) metró (2) Midi Pyrenees (6) Milazzo (1) milf (1) mitfogunkittcsinálni (4) moszkva (1) n (2) nagyváros (25) Nápoly (6) náray tamás (1) naskalat (1) negyes-hatos villamos (2) negyvenesek (9) Nevada (3) newtourzealand (12) new york (4) Nílus (1) (18) nőgyógyász (1) nők (25) nyaralás (2) nyócker (1) Olaszország (18) olasz nő (1) olasz szilveszter (1) optika (1) őrült (1) otthon (2) pakolás (1) Palatinus (1) pálinka (3) panda (1) párizs (1) pesti metró (1) pesti nő (14) pezsgő (1) pillangókat kergető (3) pizza (1) poggyász (2) portugália (1) programok (3) puliszka (1) qatar (3) qatarairways (11) renta (1) repülés (2) repülős utazás (2) Róma (5) romantika (2) rouge (2) ruha (2) Sandra Bullock (1) Savoca (1) sebestyén balázs (1) shopping (1) Simple Red (1) stílusos utazás (48) stoppal a világban (9) Strip (2) St Michel de Lanes (2) szabályok (1) szakember (2) szállás (18) széchenyi (1) szentpétervár (1) szerelem (4) szerelempatak (1) szerető (1) szex (4) Szicília (7) sziget (13) szilveszter (3) színház (3) szűcs gabi (1) Taormina (3) taxi (1) Temptations (1) tenger (12) Thaiföld (1) tizenhetes villamos (1) tizes kulcs (1) történelem (2) Toulouse (1) trafó (1) túra (5) Új-Zéland (13) USA (2) utazás (85) vakáció (32) választás 2018 (4) város (26) vezuv (3) világjáró kalandok (33) villamos (1) VIP Lounge (1) vízesés (1) vonat (1) vörösmarty tér (1) wamp (1) wizzair (1) zoob kati (1) Címkefelhő
süti beállítások módosítása