Hatkor csörög a vekker, lágy dallamot játszik okos telefonom, megtehetném hogy húzok rajta egy csíkot, elnémítva szemtelen akarását ezer kilométerre otthonomtól, a pihenés és kikapcsolódás portékáján, ami első ránézésre a prospektusban egy könnyen foglalható uticél, mélyen belemerülve pedig maga a mennyország. Nos, a reggeli önmarcangoló ébredések nem igazán tesznek hozzá a pihenésre szánt termék jó érzésű értékesítéséhez, és én most elhatározom, hogy hagyományt döntök és megrázom magam, a napfelkeltéről lecsúsztam, de egy friss hajnali körbekergetés nem árthat.
Futásnak nem nevezném. Egyrészt nem tudom hova, merről, merre induljak, másrészt azok a fránya kígyók. Körös körben hegyek, dombok, sziklák, rekettyés, bokrok, csupa búvóhely alattomos csúszómászó lényeknek.
Edvard Munch: A sikoly
Ó jaj, utoljára a főbérlőmtől féltem ennyire amikor nem fizettem ki az albérletet időben. Ez társadalmi probléma. A kígyó pedig történelmi. Aztán előjön belőlem Éva, és már csattogok is kifele egy számmal nagyobb futócipőmben. A szálloda (Aeolis Thassos Palace) mellett van valahol egy lépcső ami levisz egy öbölhöz. A lépcső meredek, jó lesz visszafele fenékerősítőnek. A szűk márványfokozatok mellett bokrok, virágok, zöld, tökéletes búvóhely egy csúszómászónak. Még jobb hely sok csúszómászónak. Azt hiszem gyors vagyok....
Olyan mint a reggeli futóedzés az Empire State Building tetejére és vissza.
A cél a túloldal!
Amikor leérkezem a hegyekkel-völgyekkel körülvett tökéletes háttérkép helyszínére, egy pillanatra megfeledkezek minden lélegző élőlényről, ember, s állat megszűnik számomra, mert az én lélegzetem is eláll. Én is megszűnök létezni. Csak állok, és szagolom a víz zúgását, nézem a számomra ismeretlen morajt, és hallom a sós levegőt.
Hallgatom a fekete felhők párbeszédét....
És én mint egy igazi thassosi szirén énekemmel csalogatom Poszeidont a vesztembe. De csak két helyi munkás jön a szárazföld felől, és egy gyors kanyarral tovább. Rájuk mosolygok, és mivel már két tanúm van hogy edzőruhában bohóckodok ott ahol elvileg képtelenség futni, nekiindulok mintha vér profi lennék.
Az első méter után hasra esek, képzeletben látom ahogy rám vetik magukat a boák, viperák, anakondák és siklók, gyorsan felugrok és nem történik semmi. Lábam hozzászokik a homokos, meredek lejtőhöz és innentől kezdve arra kell koncentrálnom, hogy feljussak a hegyre. Vannak itt birkák, kecskék minden mennyiségben, úgy állnak az út mellett mint egy futóverseny szurkolói a korlát mögött. Görögül mondják, hogy hajrá, hajrá, én meg megyek, megyek, és akarom még egyszer a szurkolást, megfordulok, a négylábúak most másik irányból bégetik és mekegik a biztatást, visszaérek az öbölbe és itt maradok lecsillapítani kiéhezett szemeimet a látvánnyal.
A nagy kövek alatt nincs kígyó! A kis kövek alatt sem!
A cél!!!!
Megint elkezdődött egy nap, a bátorság napja. Leküzdeni az apró akadályokat, lehámozni a hagymácska héját sokkal szebb feladat mint megváltani a világot. Ez után a napi közhely után kiettem a szálloda konyháját. Megfogadtam, hogy kajás képeket nem posztolok, azóta felvettem videóra a Thassoson vásárolt olivaolajból, aszalt olivabogyóból és tengeri sóból készült sütésemet, posztoltam képeket az elkészült zsemlékről és egy teli szájjal készült képpel köszöntöttem föl egy kedves barátot születésnapján.
Nemsokára indulunk szállodanézésre, látunk kicsit eklektikus, házias jellegű, jövőre teljesen felújított hotelt. Megállapítjuk,hogy aki török színvonalat akar, és most nem mer Törökországba utazni, annak tökéletes választás például az Astris Sun Hotel.
Csőbe húzott eper
Az első vendégek
Találkoztunk Emillel, a román színésszel (Emil Coseru színész, egyetemi tanár, dékánhelyettes), aki Thassosra jár feltöltődni, tudtunk vele beszélni oroszul, de folyton átváltott olaszra és franciára, így frenetikus nemzetköziségben élvezhettük társaságát. Utólag, itthon, a számítógépem segítségével tudom meg, hogy nemzetközi hírű színész, Cannesban Fipresci Aranypálma díjjal kitüntetett (nemzetközi filmkritikusok díja) a 4 hónap, 3 hét és 2 nap c. román filmben nyújtott alakításáért. És megmutatta nekünk a Villa Alekost, a két apartmanos magánházat, azon belül a saját szobáját, mert görögéknél ez már csak így megy. Mi pedig el a Szent Mihály Arkangyal apácakolostorba, a környék egyetlen női kolostorába....
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://novagyok.blog.hu/api/trackback/id/tr4213608407
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
