Estére, amikor egy idegen környezetben izgatottan keresed a biztonságot, az evés igazi megnyugvásként hat a szervezetre, az ivás pedig bátorságot önt az elvágyódott ismeretlenben. Miközben úton-útfélen valljuk az olasz konyha hétköznapiságát, aki helyben nem kóstolta, az nem tudja felmérni a különbözőségét a hazai és a helyi valódiság között. És már Eliza is megénekelte hogy "Lenn délen éjjel édes édent remélsz!" ami nem biztos hogy Nápolyba repít el, viszont híre megelőzi, nincs szebb annál amikor körbejárod a svédasztalos terítést és a szalámik, sonkák, sajtok, gyümölcsök és szószok világában beborítod saját kis tányérodat az otthon kuriózumnak itt természetes energiaforrásnak számító finomságokkal. A választék decens, nem hivalkodó, a szálloda belesimul a környék szegénynegyedének milliőjébe és vállalja a szomszédság tradicionális szellemének tiszteletét, a hagyományok határain belül.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.