Túl az ünnepeken, a falak fogságában, bárhol lehetnénk, és mégis itt, Budapesten, ahol büszkeséggel és pici felsőbbrendűségi érzéssel búcsúzunk az óévtől. A pesti ember számon tart és nehezen enged. Aztán a megszokás győz, a változás beérik, és elfogadjuk hét év után, hogy az ötös busz már Rákospalotától Pasarétig közlekedik és nem a hetes vonalán jár, de még mindig megkérdezzük a buszvezetőt arról, hol áll meg.
Én egy pillanatra megálltam, nem mozdulok, kinézek és elgondolkodom mitől ez a felsőbbrendű érzés ha ugyanazt a levegőt szívom mint Timbuktuban, ha ugyanolyan fákat látok mint Prága, Pozsony, Berlin zöldövezeteiben, ha a házak kivitelezése a századfordulón (még az ezredfordulós előttin) ugyanúgy kikezdhetetlen és vaskos mint Bécsben, Salzburgban vagy Krakkóban. Ha az emberek manapság inkább behúzódnak a négy fal közé és az utcákat ellepik az olasz, spanyol, orosz és szlovák szavak, a japánok fényképezőgépekkel, a kínaiak selfie botokkal és a legénybúcsús skandinávok őrjöngése a Nagydiófa - Király - Wesselényi "Bermuda" háromszögében.
Felszívom a tüdőmet levegővel, beszippantom a szagot, és döbbenten állapítom meg, hogy a levegő amit beszippantottam a közvetlen közelemben az én szagom, és miattam vagyok büszke pesti. Mert a város ahol sose lehet unatkozni főleg az olyan multikulti lakossági celebnek mint én, akinek nem elég egy könyvtár, mert itt  negyvenhetet számolnak csak a Szabó Ervinből, nem elég egy mozi mert inkább a pici művészfilmszínházakat keressük, nem elég egy színház, abból is az esti előadások mert a matinéra még várni kell vagy már kinőttük, ahol az ember lehet a saját filmje főhőse, de még nem darál be az érzéketlen hírnév, ahol mindig lehet szakítani programot, ahol ha elég középkorú vagy akkor már megvan a saját ismerettségi köröd ahhoz hogy felidézz egy békebeli időt, mert mi vagyunk az utolsó generáció akik még közös érdekekre és közös érdekekből gyúrtunk erényt, vagy gazdagságot vagy szellemi tőkét, és rengeteg dolgunk van hogy mindezt átörökítsük meg nem született gyerekeinkre, a másként gondolkodó új generációra.