Sötétedés előtt pár másodperccel szállt ki kisvörös a vendéglátónk autójából, mosolyogva, boldogan, kiderült egyedül nem mert stoppolni, és a véletlenek egybeesésének köszönhetően Csaba épp arra járt.
Reggelre becéloztuk a vonatot, habár vendéglátónk felajánlotta hogy szívesen elvisz Csíkszeredába mert úgyis ott van dolga, indulás délben. Bea barátnőm bepánikolt, mert mit fogunk mi itt csinálni addig, és eldöntötte, hogy korán indulunk. Legnagyobb megdöbbenésemre nem vonattal. Nem is busszal, hanem stoppal. Mint egy jó gyerek követem idősebb barátnőm ukázait, kalandra fel, nyolckor már kinn állunk a főúton felszerelkezve, kicsit kábán, csökkent lelkesedéssel. Ekkor tudtuk meg hogy a település nagyon hosszú. Végig a Csík völgyében akár tíz km is lehet. Elindultunk. Ma valahogy nem fog a mutatóujj. Mindkét oldalam kidörzsölve, leragasztva, a hátizsák bírja a kiképzést, nem azzal van a gond, hanem a modern kor vívmányával, a csípőnadrággal. Hol gondoltam volna, amikor spéci, szellőző, sokzsebes hátizsákomat beszereztem, hogy a gatya fog kikészíteni.
A gyerekemről semmi hírem, a nap a tetőpontjára hág, van még egy kis lejem, néha úgy érzem világgá megyek.
Az első autó körülbelül öt kilométer erőltetett menet után áll meg. Bal oldalon a sofőr, természetesen román illetőségű, mellette egy Hello Kitty hátizsákos töpörödött székely bácsi. Na most elmondom hogyan utaztunk. A hátsó ülésen mint a behányt lomok. Gyorsan kellett beszállni az út szélén a forgalom miatt, először a hátizsákomat dobtam be valamire. Tehát hogy érthető legyen, az elvi képtelenség volt hogy a sofőr mögé üljek, mert azt az ülést belepte valami azonosítatlan tárgy. Arra dobtam a hátizsákomat. A földön egy nagy pótkerék beillesztve a sofőr és a hátsó ülés közé. A hátizsákom után én következtem, gondoltam középre ülök, de középen egy sítalpakra hasonlító vastárgy állt ki ami mozdíthatatlan volt egyrészt, másrészt meg meredten állt ki, bele a combomba. A nyomást csak tetézte, amikor Bea rámdobta az ő hátizsákját, majd behuppant mellém, összeszorulva tulajdonképpen egy üléshelyen ketten. Ennyire közel még sose kerültem az én drága ezer éves barátnőmhöz.
Békésen zötykölődünk a túlzsúfolt kocsiban, és bízunk benne hogy annak dacára hogy 5 személyes a Dácia, több utasnak már nem állunk meg. Kisvörös elkezd matatni a hátizsákjában, gondolom ha most keresi az optikáját, megverem. Az emberi kapcsolatokban az a szép, hogy hosszú együtt töltött intenzív idő után derülnek ki a valódi ének. Az egyik kardigánját húzta ki a zsákból, hogy a combom és a vas közé rakja, mert akkor már elviselhetetlen volt a nyafogásom. Terézanya könyörületessége és gondossága elviselhetővé tette utunk hátralevő részét.
Csíkszereda hosszú város. Hahaha, ezen már nem lepődünk meg. Hozzánk csapódik egy idősebb úr, aki annak idején Magyarországon jégkorongozott és magyar a barátnője. Ezt nagyon büszkén mondja, aztán ajánl nekünk egy jó kávézót, ahol csak kávét ihatunk, de van internet, a kajáról lemondunk. Útközben inkább veszünk frissensült kalácsokat, azt majszoljuk el. Kicsit csavargunk, megnézzük a Mikó várát ahol a falon kifüggesztve egy földrengés esetén mit kell tennünk információ. Kérdem a biztonsági őrt, hogy gyakori-e itt a földrengés, mondja nem. Közben kéregető gyerekeket zavar el nagyon határozott hangon. A vár emlékeztet a pozsonyi várra, nem mentünk be, hisz autentikus túrán vagyunk, elhatárolódunk mindentől ami előre megszervezett és szocializált.
Továbbállunk. Elindulunk Gyergyószentmiklós felé, útközben pedig a 25-30 km-es úton keresünk szállást. Délután két óra van, a város aszfaltja még jobban okádja a hőséget. Nem vagyunk túl barátságosak egymással, az én város igényem kielégítve, felfrissítve, most Beán a sor hogy produkáljon valami autentikusat.
Érdekes felismerésem volt, hogy idegenforgalmász létemre soha egyetlen utikönyvet sem olvastam el. Na nem azért mert nem szerettem volna, hegyekben áll itthon Japántól kezdve Amerikáig a különböző utikönyvek tömkelege, hanem mert nem bírtam őket elolvasni. Utasok is sokszor panaszolták hogy óriási megpróbáltatás végignyálazni az adatok, száraz információk tárhelyét, és a konklúzió, hogy csak a képekért veszünk könyveket. Ezért szeretem a világutazókat, akik inkább élményeket írnak tele érzésekkel, mintsem populációt, GDP-t, ipari fejlődést, éttermeket és szállásokat. Na ennyit Csíkszeredáról, akit bővebben érdekel annak mi nem fogunk információt adni, mert szó szerint csak végigmásztunk rajta, pisiltünk, én befontam a hajamat és indultunk is tovább.
Érdekes felismerésem volt, hogy idegenforgalmász létemre soha egyetlen utikönyvet sem olvastam el. Na nem azért mert nem szerettem volna, hegyekben áll itthon Japántól kezdve Amerikáig a különböző utikönyvek tömkelege, hanem mert nem bírtam őket elolvasni. Utasok is sokszor panaszolták hogy óriási megpróbáltatás végignyálazni az adatok, száraz információk tárhelyét, és a konklúzió, hogy csak a képekért veszünk könyveket. Ezért szeretem a világutazókat, akik inkább élményeket írnak tele érzésekkel, mintsem populációt, GDP-t, ipari fejlődést, éttermeket és szállásokat. Na ennyit Csíkszeredáról, akit bővebben érdekel annak mi nem fogunk információt adni, mert szó szerint csak végigmásztunk rajta, pisiltünk, én befontam a hajamat és indultunk is tovább.
Balogh Béla a fülemben, és csodák csodája egyszerre két autó áll meg. Mondom kisvörösnek, te ebbe én ebbe. De addigra elmúlik a duzzogás, az első győz, Sándor, aki végre beszél magyarul. Csíkszentdomokosba megy, mondjuk jó lesz nekünk. Ez a legnagyobb település Csíkszereda és Gyergyószentmiklós között. Mondjuk kéne szállás, mondja aludjunk náluk. Mondom, szóljon haza, mondja szól ha otthon van. Ilyen egyszerű. A hegyek megszelídülnek, dombos-lankás a vidék, de még mindig nem tudok betelni a zöld árnyalataival. Otthon két kislány fogad, és mit ad Isten, találok a hátizsákomban egy óriás buborékfújót. Aki ismer, az tudja hogy tizes kulcs is van a neszeszeremben.
Boldogság van. Magdi a feleség is kedvesen, szó nélkül fogad bennünket. Én nem is tudom mit csinálnék ha a férjem - ha lenne férjem - beállítana két vadidegen nővel. Magdi nemes egyszerűséggel vázolja a helyzetet a manzárdszobáról, az ételről ami ha jó nekik reméli nekünk is megfelel, és felajánlja fürdőszobájukat amire mint a vércsék csapunk le. Magdi az elkészült ebédet felosztja, mindenkinek jut. Innen üzenem neki: meg ne állj a doktoranduszig!!!!!
Mondják, jön az eső, a házigazdának be kell takarítania a megszáradt szénát, mert ha megázik, berohad és az állatok nem eszik meg. Vagy sózni kell ilyenkor a bevizesedett zöldet. Kapva kapunk az alkalmon, Bea a képek miatt, én a buli kedvéért. Aztán majd meglátom mennyire bírja urinős kezem. Olyannyira, hogy gereblyézés közben elénekelek egy szlovák aratódalt. Kisvörös nyakában az általam megtalált optikával (!!!!) kritizál hogy túl lassú. Mondom neki, itt a gereblye, húzzad, kotorjad intenzíven és közben rekeszből nyomj neki oda egy pörgőset. Röhög. Sándor rázendít. Gyakorlat teszi a mestert.
Megtudjuk a hely legendáját, hogy Bátori Endrét itt ölték meg Mihály vajda felkérésére az áruló Kristály család. A monda részletes leírását érdemes elolvasni:
http://szekelyfold.info.ro/legendak/381-bathory-endre-legendaja
Figyelitek hogy egyszer se kérdeztem meg hogy mit fogunk itt csinálni? Amint görcsösen elengedtük legnagyobb félelmünket, a házigazdák egy pillanatra nem engedték el kezünket. Büszkén mutatták a faluházat ahol a nagyobbik lány éppen néptáncolt, bekukucskáltam, aztán megnéztük a rönkházakat eredeti formájukban és modern dizájnolt változatában. Amikor egy sokszoknyás nyanya inzultálta kisvöröst, aki már megint elkalandozott a fényképezőgépével, a háziak rászóltak hogy ne kéregessen hanem menjen el napszámba dolgozni. És ezzel a párbeszéd le volt zárva. Itt nincs lacafaca. Be lehet próbálkozni lagymatag turistáknál akiket ámulatba ejt a szép, és nem ismerik a hely szellemét ami a kitartáson, a határozottságon és az összetartozáson alapszik.
Ezt este megtudtuk Erzsi mamától, de előtte még elmentünk medvelesre. Medvét nem láttunk, de fontunk koszorút, hazahoztunk egy békát csak még egyikünk se csókolta meg, beszívtuk a friss levegőt és megállapítottuk hogy ma se esett, de nekünk épp ma kellett jönnünk, pont ott kellett állnunk és pont a Sándornak kellett megállnia hogy megismerkedjünk ezzel a fantasztikus családdal.
Este van, este van.... folyton Arany János jut eszembe, ülünk kinn az udvaron, már csak a tábortűz hiányzik, de Erzsi mama lobog, olyan tüzes hogy isszuk minden szavát. Azt mondja, ha bajod van, mondd el a seprűnek, az nem mondja el senkinek. Átjön a szomszéd is, a koma a kert végéből, fogy a pálinka, belemerülünk létezésünkbe, a csillagok meg csak hullanak a fejünk fölött. Erzsi mama férje szerelemmel nézi élete párját és ő is issza minden szavát. Olyan szerelemmel beszélnek egymásról, mintha most csapta volna meg őket Ámor nyila. és mindennek a titka a tisztesség - ahhoz hogy megtaláljuk párunkat lehet szexelni, mert nem tabu a szex, csak ésszel -, a figyelem és az elfogadás. Erzsi mama beszél a régi időkről amikor a háború után olajos kenyeret ettek, talán ezért tudják megbecsülni azt amijük van. Beszél a hagyományokról, hogy a lányokat ki kell stafírungolni, a fiúkat lakással kell indítani. És mindezt két egyszerű ember rakja össze, akár egy gyerekük van, akár négy vagy több, ami jár, az jár. Csodálom életútjukat és elgondolkodom, hogy én össze tudnám-e rakni egyetlen szem gyerekemnek az útravalót korunkban, és mennyire örülhetnek a lányos anyák, mert szekrényt, ágyneműt és evőeszközöket könnyebb összegyűjteni mint egy két szobás összkomfortos panellakást.
Ezen az estén mindenki megéli álmait. Akár a csillagok hullása alatt, akár képzeletben, akár egy jövőbeni dimenzióban. Sándor előkapja tangóharmónikáját és jó éjszakát zenét játszik. Izomláz van az alkaromban, a tenyeremben, bekuckolom magam hálózsákomba, Bea az övébe, és mint a bebábozódott hernyócskák alszunk el a franciaágyon.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://novagyok.blog.hu/api/trackback/id/tr8513608437
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
