Bárhol vagyok a világban, és akárkivel beszélgetek, bármilyen nyelven, amikor Budapest kerül szóba elérzékenyül a hangom, halkabbra váltok, tekintetem ájtatosan vizualizál, és szívemből elindul mondanivalóm.

A város olyan mint Te. Ha hisztis vagy, óriási zajjal visít bele az éterbe a sziréna, az autó dudája és a kocsik lehúzott ablakaiból dübörgő ízlésünknek éppen akkor nem megfelelő hangos zene. Ha szerelmes vagy, lágyan simogat, kézen fog és vezet. Ha elfoglalt vagy, elrohan melletted, felgyorsult léptekkel adja tudtodra hogy szedd a lábad miközben elcsilingel a négyes - hatos, kikanyarodik a hetes busz és az ellenőrök automatikus megállítása épp egy négy perces csúszást eredményez a következő metró szerelvényig. Ha boldog vagy süt a nap, ha kutyaürülékes napod van belelépsz, ha fel akarsz töltődni, menj ki mert a téma mindig az utcán hever.

Ma leesett a hó. Látom az óriási hópelyheket, még csak egy paca a betonon, de lehet holnapután ha nem adja fel beborítja a fél várost és vakítóan elkápráztat hófehér ruhájával. Én neki szurkolok, habár jobban szeretem a meleget, a nyarat, most mégis jó lefröcsköltetni magam a nagykörúton, mert ilyenkor gyerek lehetek akinek megtiltották hogy gumicsizmában a pocsolyában ugráljon.  

Most olyanom van, mert látom az embereket jönni-menni, a várost ahol mindig történik valami, vagy tankot kötnek el, vagy egy belvárosi ház fala omlik le, vagy épp Ryan Gossling forgat itt, vagy egy Ferrari farol ki a forgalomból, itt szigorúan lebilincselik az autót, de végigüvöltheted a Szimplától a Szódáig az egész utcát artikulátlanul mint a híd alatt és a hétvégi reggelbe kicsit falusias jelleget kölcsönző szomszédasszonyod lekiabál a gangról, hogy ugyanmár legyen végre csend..... Ilyenkor tudom, hogy hiába tettem meg hosszú utam, minden út vissza visz a gyökerekhez. Itt van dolgom, itt vannak álmaim. Kilibbenek Women Secretes hálóruhámban, az udvaron dolgozó fiúk nagy örömére, épp csak a kíváncsiság hajt, aztán nem bánom a füttyentést, a pillanatnyi mosolyt, "made my day", és kezdődhet  a nap....

A négyes - hatos villamoson találkoztam Serrer Péterrel és a rollerével, a metrón Tyll Attilával, a Kazinczy utcában Charlize Theronnal kávézhatnék, a troli környezetbarát, a biciklisták az új autósok és az autós ha nem indul el a zöldre, akkor a sárga taxi kidudál, ébreszt és jelez hogy dolga van, majd index nélkül előz egyet.

Ha rangsorolnom kéne sokáig Párizs volt életem első helyezett városa. Viszont Párizst mindig mindenki Budapesthez hasonlította. Az építészet, azok elrendezettsége, az időjárás, a stílus és a modor. Nekem Ady miatt, André Kertész miatt, Czóbel Béla miatt, és mindenki miatt aki a Párizsi Iskola része volt. A kimondott és leírt szavak, lerajzolt képek és megalkotott művészet összekapcsolják e két város küldetését.

Budapest a művészek és életüket kibontakoztatni akaró alkotók városa. Ha csak egy házi rétest akarunk enni vagy beülni egy Polgár aukcióra vagy részt venni egy színházi előadáson, elvarázsolódni a fiatal tehetséges tervezők kreációiban, a házi készítésű kozmetikumok világában vagy gyűröttre áztatni magunkat valamelyik fürdőben közben Freit, Simon Tamást, Szegő Lindit, Agatha Seymourt, Karafiáth Orsolyát vagy Grecsót olvasni....