Eljöttem a világ végére ami lehet a világ kezdete hogy megkeressem a jóságot, szeretetet, békét és a medvét. Miután kilenc óra autóút után megváltottuk a világot nemzetközileg, egy magyar, két erdélyi és egy szlovák, és megállapodtunk ama tényben hogy bárhol lehetünk magyarok, és beteljesedhet álmom hogy ülök egy felhőcskén ha megtanulok siklóernyőzni. Parajdon felvett egy félig román, félig magyar, de hogy hogyan fért még bele egy fél örmény azt nem tudom, de azt tudom hogy Öcsiék háromszoros szívvel élnek, belefér francia, kínai, hottentotta, és hét pálinka után sajnálom hogy nem hallottam Emőt énekelni, az meg mindenkinek jó hogy én nem zendítettem rá.

Elgondolkodtam hogy otthon nem merünk bemenni idegenekhez, be se fogadnak, be se engednek, itt pedig igaz hogy elhangzik pár székely poén macikról, Gyergyószentmiklós közbiztonságáról, aztán Emő hazakísér, érted???? Emőke, a nő, hajnalban fut egy kört a stoppos jöttmenttel hogy biztos a szállásra találjon.

Útközben röpködtek a hegynevek, helységnevek, csak annyit jegyeztem meg hogy 33 gólyafészek, kevés a fizetés, a helyi kórussal több helyre el lehet jutni mint én az idegenforgalmammal, és a meggypálinka itatja magát.

Ember, emberibb, isten, csávó a fokozat, kalandra fel, egyszer élünk, hagyom el a sallangokat, és valóságosnak érzem az életet. Van szaga, íze, és megfogható az érzés amit kihoz. Azt mondják ha a helyes úton vagyok az jó érzéssel tölt el. A változás jó példája a szállásom ami kupinak épült, most egy konszolidált, tiszta, jó árú panzió. Erre egyre inkább van igény, az erőltetett rossz mindenkinek teher kezd lenni.

Ragyogó napsütés, két 40-es csaj indul a kihívások felé, saját korlátainkat feszegetni, és bizonyítani önmagunknak hogy ebben a korban már nem másoknak akarunk megfelelni sem magunknak csak még bennünk a hajrá, és vulkánszerű kitöréssel jön az adrenalin, igaz nem bandzsi-dzsampigozunk de azt majd dél amerikában.

Tudom és hiszem hogy találkozunk macival, azt mondják akkor kezdjünk el énekelni.