Azt álmodtam, hogy Milan Bardún, a
Cestujeme bez mapy blogger barátnője vagyok, majd dobtam őt egy pocakos, szemüveges, kopasz, alacsony pasiért.... Kíváncsian várom a fejleményeket, hogy megérte-e.
Reggel gyorsan befejezem a férfi karaktereket készülő könyvemhez, és nem hagyom magam befolyásolni álmomtól.
Aztán elhangzik egy kérdés a fészen: Mit csinálsz te hogy ennyit utazol? Én is azt akarom csinálni.
Nem gondolkodom sokáig a válaszon, csak úgy jön magától. Hogy merd kitalálni magad, higgy magadban és légy nyitott emberekre. Annyi lehetőség van ma már a világban: interneten keresztül dolgozni úgy, hogy azt cégek támogatják, így megvan az anyagi támogatásod az utazásokra. Légy digitális nomád akárhány éves vagy. Az én utam egy hosszú és kacskaringós út volt mire eljutottam idáig. Minden döntésemet felépítettem és annak szolgálatába állítottam hogy utazhassak. El lehet érni máshogy is, én az idegenforgalomban kezdtem dolgozni.
Először azt hittem hogy majd elküldenek mindenhova aztán rájöttem hogy ez nem így működik. Kitaláltam magam.És a mai napig nyitott szemmel és füllel járok, és megtalálom a lehetőségeket. Tíz évig nem utaztam, csak utaztattam. Az utóbbi pár évben ért be mindaz a munka és kitartás amiből most sok-sok utazás lett.
Megjegyzem nem az utazás kitalálása, megszervezése és az elindulás a legnehezebb, hanem 7 kiló alatt tartani a kézi poggyászt!
Az elkövetkező időben keressétek az újságárusoknál az
Elle, a
GEO Magazin, a
HVG,
Hamu és Gyémánt, és majd még mondom melyik kiemelkedően színvonalas és tartalmas magazinokat. Mert ha nekem nem hisztek, a fenti lapokba publikáló újságírók saját élményei magukért fognak beszélni.