A szállodában az üzletsoron tegnap egy szerb fiú, ma egy olasz fiú kínál arckrém mintákat és megjegyzi hogy szép az arcom. Jó így ébredni. A reggeliző roskadásig tele zöldséggel és gyümölccsel, ha jól számolom 8 szigeten készítik az ételeket és kínálják, a péksütemények és a frissen sültek kapják a legtöbb pultot. Ha valaki 11-ig ébred, letudja vele az ebédet is.
Hajnal négykor kipattan a szemem, hat órakor azt hiszem hogy a kaszinó üres, leosonok a lifttel, útközben megcsodálom a napfelkeltét, majd döbbenten érzékelem, hogy a hely szünet nélkül lüktet, még ilyen kíméletlen, korai időben is vannak akik még, és vannak akik már ébren őrzik álmukat. Néha a méhkas közepéből felharsan egy-egy üvöltés, nem tudni hogy a kedvenc amerikai foci csapat jól irányított támadása, vagy egy biztos tét.
Én a kis könyvemmel úgy virítok a központi bár kényelmes kanapéján mint egy ufó, aki eltévedt a Föld nevű bolygóra és tudomásul sem véve közegét, vállalom önmagam és majd egyszer mint Frank Sinatrát az utókor engem is megkövet.
Meleg van, szinte perzsel a nap. a város nappal alszik, délután ébredezik és éjszaka lüktet. A taxis egy iráni férfi, magyarázza hogy jó móka lesz ez a Trump. Egy másik taxis kimért amerikai nagy autóval örül az új elnöknek, azt mondja kell a frissítés, várja mit bizonyít majd, előttünk tornyosodik a szállodája, elég kinn van a Striptől, mint egy igazi különc láttatja magát és elhatárolódik a tömeg nyomásától.
Elképzelem ahogy Sinatra és a többiek erre jártak, előttem a Flamingó, Bugsy Siegel első szállodája, ma már történelem, szilveszterkor Olivia Newton John lép fel itt. Lassan ő is történelem…. A zene szól, a szállodákból, az üzletekből, az átjárók alatt pedig a tökéletes akusztikát kereső műanyag vödröt püfölő 3 éves zseni kölykök, szaxofonosok és maga a Temptations reinkarnálódott utódja, aki nekem énekel.
A Bellagio nekem egy fogalom. Volt egyszer egy dokumentumfilm, még az idegenforgalmista időszakom elején, ami a szállodáról szólt egy vezető menedzser szemszögéből. Ezt a vezető menedzsert olyan hihetetlen emberségesnek mutatták be, és olyan hihetetlen törődéssel járta be a szálloda minden részét, és olyan szerelemmel beszélt a hotelről, és mindez olyan erővel jött át a tévé képernyőjén keresztül, hogy beleszerettem. A szállodába, a szökőkútjába, az emberekbe akik ott dolgoztak és az emberekbe akik a Bellagiot választották szálláshelyül. És most én egy szentélybe teszem be a lábamat. Mert ez egy templom. A szállodák felszentelt zarándokhelye. Még be se lépek már érzem. Nem tudom megfogalmazni, hogy mit, hisz mindegyik szálloda szinte egyforma, csak a motívum ami megkülönbözteti őket, de ez valahogy nekem más. Van valami ami érzelmileg itt tart, hogy csak nézzem, csodáljam, és csak üljek a recepció előterében és hallgassam a szállodát.
A Como-i tó virágai, több mint 2000 kézzel készített üvegből, Dale Chihuly munkája
Én, aki Román Sándoron nevelkedtem és szívtam be a látvány, a ritmus, a zene világát, megdöbbenve és szájtátva ámulok a káprázaton, a technika csodáján, színész múltam üvöltve kiált a függőleges színpad látványától, ahol úgy lengenek a táncosoknak nem nevezhető zseniális akrobaták, akik négy dimenzióban dobálóznak saját magukkal, mint a zsonglőrök kezében a bábuk.
Kim, a mellettem ülő washingtoni hölgy, akivel az előadás előtt ismerkedtem meg, szájtátva ül, én szokásomhoz híven lereagálom az előadás minden mozzanatát hangot adva érzéseimnek. Amikor a sorok között mauri harcosok fegyelmeznek, a fejem fölött megszólaló dobok, amikor a semmiből elém ugrik egy harcos és rámüvölt, amikor a feje tetejére áll a színpad és amikor a mókuskerékben olyan emberfeletti attrakciókat láttatnak, hogy káprázat.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
