Itt van Sting, Celine Dion, Britney Spears, David Coppelfield, sajtóznak róluk minden felületen, jön JLo, Mariah Carey, Bruno Mars és sok számomra ismeretlen előadó, jó buli lesz itt szilveszterkor, és még nagyobb a 2017-es évben.

Hogyan is jellemezhetném rövid taxis utunkat a repülőtértől a szállodába? Mintha egy reklámfilmbe pottyantam volna bele. Színes, lüktető, üzenő, csalogató, csábító, és ez csak a látszat, mi lesz velem ha hallani is fogom a város hangját? Mi lesz ha bűnbe esem  Sin Cityben? Mitől bűnös ez a város? Hisz ez maga a káprázat, Disney mese csillogó csomagolópapírba csomagolva Karácsony előtt és Mikulás ajándékai közepette. Én pedig Csipkerózsikaként tudom hogy éjfélkor úgyis lelépek....

A Diadalíven át érkezem a szállodába, és első csodálkozásom a taxis markában lapuló 5 dolláros után kiteljesedik, mert a 10% jatt itt halottnak a csók. Később tapasztalom, hogy 15-20-25, de van ahol 40% borravaló jár a szolgáltatásért. Tehát tök mindegy hogy 12% adót fizetsz, szerintem a nem kötelező de elvárt „tipp”  - ha jóban akarsz lenni a helyiekkel – kenterbe vágja a magyar valóságot. Néhány nap múlva, amikor belejöttem a borravaló vastagságába, úgy hajlongtak előttem, mintha magam lettem volna a gyarmatosító mormon és Bugsy Siegel egy személyben.

A bejárat megüt és becsap. Európai lelkemhez szokott szállodák recepciója és bejárata, kényelmes hallja és aulája itt szőrén szálán eltűnt. Itt a bejárat már a casinó, és Britney Spears csillogó  képmása a játékgépen, ami több ezer dollár nyereményt ígér, és a hívogató, gurgulázó pénznyelő automaták meghazuttolják a pesti parkoló automaták éhes gyomrát. Van európai rulett és póker asztalok egymás mellett, pódiumok, cigarettafüst és vigyorgó emberek, akik mindegyike poharat tart a kezében. Nem, nem győzöm megfigyelni a sokszínű falak minden részletét, csak filmes és színházi múltam érzékeli a mennyezet távolságát, és a gipszkarton instabilitását, kár lenne nekitámaszkodni a falaknak, a korlátnak, a fenti ablakok mögött csak a rögzített fa gerendák bújnak meg, és talán a pókok amik hálói lehet erősebben tartják a díszletet, mint az egész váz.

Nézzük sorjában. Vannak itt kötelezettségeim és feladataim, amiket teljesítenem kell. Ez olyan felelősségteljes munka. Telefonom repülőgép módozatban marad, ez olyan biztonsági eltűnés a világ elől, mert nincs kedvem 700 forintos percdíjon telefonálni haza. Itt az internet gyors és elérhető.

Ez egy miniatűr Disnyeland, tele felnőtt emberekkel, akik pörgetik a szerencse kerekét. A szerencse felülírja önmagát, és nappal alszik, éjszaka pedig munkába áll. Itt minden Amerika. Kiderült, hogy az amerikaiak imádnak sorban állni. A buszokhoz, a becsekkoláshoz, az ebédhez, reggelihez, vacsorához, olyan ez mintha a jóléti társadalomban ha tudod hogy úgyis megkapod amit szeretnél és csak türelem kell hozzá. De nem kapod meg, mert vannak szabályok, amik felülírhatatlanok. Mindenért fizetni kell. Elvárt a borravaló és a mosoly. A mosoly megy, viszont mivel mindent bankkártyával is lehet fizetni, készpénz nincs nálam, kicsit zavar az üres marok.

A Paris Hotel jó választás volt. A maga eleganciája, a csillárok Swarovsky fénye, a francia hangulatot idéző berendezés, a tágas szobák, a mindenhonnan magával ragadó kilátás, a luxus hívogató kirakatai és az előttük álló becsalogató árusok nem eresztenek. Itt minden a szerencsejátékról szól. Egy zárt közeg, ahonnan bejárható még a hotel Bally’s is, lépésszámlálóm fel is mondta a szolgálatot, nem erre a távolságra kalibrálódott. A recepció egy külön világ, kordonnal felügyelve a tolongást és az előre tolakodást, és a bejárat a kaszinón keresztül visz az éttermekhez, körös-körül, a szédülésig. A kék ég becsapós, festett freskó hangulatát idézi a Vatikán Sixtusi kápolna mennyezetéről. Egy óriási díszlet kellős közepén vagyok, ahol eljátszhatom saját magam forgatókönyvét.

 

Párizst választottam, de mégsem Párizsban vagyok. Előttem az Eiffel torony, mégse érzem a „megcsókolnám a földet mert láthatom az Eiffel tornyot” érzést. A torony lábai úgy meredeznek át a plafonon mint a mentsük meg mozgalom fái a falakon át ki az ég felé szöknek ők is ki a díszletvárosból.

 

Tudod mitől jövök izgalomba? Amikor meglátom  a szívemnek oly közeli szállodát pont szemben….