Amikor Coppola kitalálta hogy leforgatja a világ legmegosztóbb könyvének történetét, a Mario Puzo regényéből készült filmet A Keresztapát, akkor filmes múltamból kiindulva tudom és érzem, hogy az igazit akarta, az eredetit, a megörökítő valóságot, azt a nyers és egyben érzéki mentalitást és környezetet ami több száz évre eredeztethető vissza és olyan erősen issza bele magát a szicíliaiak sejtjeibe, mint a tintafolt színe a fehér ingbe. Természetesen Coppola Corleonében mindent elkövetett hogy az eredeti helyszínen forgathasson, de akkoriban még Toto Riina-ék uralták a területet és  Pomenzano épp hogy csak kezdte átvenni a hatalmat és nem volt helye holmi amerikai filmesnek ott a hetvenes évek elején, nem létezett az a pénz amivel a Paramount Pictures behízeleghette volna magát a helyi erők tiszteletreméltó házába, a Capo azt mondta hogy nem, és kész.

Aztán milyen jól járt Savoca, a hegyormon tornyosuló kisfalu, ahol a mai napig megható törődéssel őrzik a forgatás relikviáit, és úgy ülök le a Vitelli bár árnyas, lugasos kerthelyiségébe, mintha bármelyik pillanatban megjelenne Al Pacino, aki körbenéz pimasz, fennhéjázó, szemlesütős bájával, biccent, és elfoglalja helyét az asztal szélén, csak úgy kívülről szemlélve a történéseket, mint aki nem is ide tartozik. Itt ül mellettünk, érzem azt az áhitatot ami a családból megmaradt, a büszkeséget és a tiszteletet és az önkényes elrendeltetést. Itt nem kérdezik meg mit szeretnénk, hanem felajánlják hogy kóstoljuk meg a granitét citromosan és a canollit pisztáciásan. Persze a végén fizetni kell érte, de a gesztus elutasíthatatlan.

Kedves utikalauzom Rosario, szerintem a hetvenes évekből maradt itt, amint megfogja imitált fapuskáját, fehér ingben, élre vasalt nadrágban, mosollyal az arcán és önigazoló, megfelelni vágyó nézéssel a szemében, ténylegesen visszaröpít az időbe....








És most hogy tudom, hogy üzletben nincs barátság, csupán megegyezés ami kőbe vésett, ha a szükség döntést hoz, az üzlet felülírja a barátságot. Ahogyan a házasság is egy gazdasági szerződés kellene hogy legyen, amihez a felek tartják magukat, még akkor is ha felül akarja írni bármilyen külső tényező. Ehhez tartotta  magát a Cosa Nostra, és ezért ilyen határozott a szicíliai, mert kimondott szava csak és kizárólag akkor kérdőjelezhető meg, ha azt magasabb hatalom vagy egyéb érdek keresztezi. A magasabb érdek pedig a Keresztapa. Hogy Istennél is magasabb-e és Isten ebben a kérdésben vajon csak egy lelkiismereti gyóntatószék-e, vélhetőleg igen. A forgatás nyüzsije, az itt eltöltött hosszú, több hónap és a stáb mindennapjai jobban érdekelnek, mert a pici kis jelenetek amiket a környéken felvettek, alkalmanként akár fél éves itt maradást is követeltek..... És ha most kínai lennék, minden egyes kődarabnál lefényképezkednék és minden egyes tégladarabot megörökítenék. Mert itt járt Coppola, innen nézte Gordon Willis a lencsét és itt kisérte végig a szereplőket az asszisztens a szettbe... Micsoda mágia, érzem az erőket amik hallhatatlanná tették a filmet.





A nap végét egy kedves kis eldugott étteremben zárom, útközben befordulunk hajtűkanyarral egy nagyon hangulatos, 9 szobás rezidenciára, ami szintén a Keresztapa film forgatásának ideje alatt tett hozzá a film értékéhez. Nem tudom melyik részt forgatták itt, vagy csak Coppola lakott itt, lehet a felvett részeket kivágták, de ez nem vesz el a hely értékéből. A hely kicsit luxus, de az ételek és a kiszolgálás helyi, kedves és isteni. Pesto-s tészta, legördítve a végén egy jó pár éves grappával. Mielőtt bárki azt hinné hogy alkoholista vagyok, biztosítom magamat, hogy az utazások során elfogyasztott alkoholmennyiség máshogy hat a szervezetre külföldön, mintha otthon innám a feleseket minden étkezés után és előtt.