Csak hogy érzékeltessem a szicíliaiak kettősségét, a mai hajnali indulásnál egy dolgot felejtettem el. és kérlek erre minden koffeinfüggő figyeljen, mert az elvonási tünetek a feje tetejére tudják állítani világunkat. A reggeliztetés a szállodában fél nyolctól van. Az indulásom időpontja az Etnához reggel 7 óra. Azt megfigyeltem hogy a reggelizőben a kávégép egyedül ólálkodik leszeparáltan a terem legtávolabbi sarkában. Na most, mivel előző nap nem szóltam előre hogy zombi vagyok kávé nélkül, ezért most próbálom a recepcióst elbűvölni kávétlan létemmel és biztosítani hogy tudok mindent, csak besurranok, nyomok egy gombot és már ott se vagyok. Recepciósunk hajthatatlan és kemény kötésű olasz, vendég ide vagy oda, a szabály az szabály. Mondom lécci. Még határozottabban mondja hogy nem. Rajtam rövidnadrág, amiből kilátszik sokak által irigyelt futásban edzett vádlim, hosszú combom, átlátszó vászon ing, nélkülözhetetlen kalapom és alatta vadító szőke hajam. Nem hatja meg. Mindketten eljutunk a tombolásig ameddig nem akarok lealacsonyodni, lendületből fordulok ki a bejárati ajtón és úgy pattanok vissza mint légy az üvegablakról. Ezt a kört még kétszer eljátszottuk, de recepciósunknak a szeme se rebben. A most és az azonnal átminősül majd én tudom mikorba és nagy kegyesen kinyitja a kulcsra zárt ajtót és enged ki mielőtt Koltai Lajos megfilmesíthetné a Maléna következő részét Szirakúzában, ott folytatva a filmet, amikor a sok megpróbáltatás után a főszereplő megőrül. Kávé nélkül.
Úgy andalogtam le a lépcsőn mint egy legyőzött matador és remegve vonszoltam vérnyomás nélküli lényemet végig az utcán hajnal fél hétkor és csodák csodája a szomszédos kockás asztalterítős, gyönyörű kilátású lugasos helyen megcsapta az orromat a fekete illata. Most már kicsit bátortalanul néztem be a kerthelyiségbe és láttam meg az asztaloknál ülő reggelizőket és intettem magamhoz a szicíliai urat aki úgy nézett ki, ő a hely felszolgálója, tulajdonosa és üzletvezetője egyben. A lényeg, hogy kaptam kávét. A hely egy 3*-os szálloda étterme volt, ez csak a csillagok leosztása miatt fontos, az én szállodám állítólag 4*-os.
Itt már reggel hatkor is adnak kávét!
Kávé a vérben, nap feljött, zombi lényem visszabújt a hold mögé, túrabakancs, esőkabát, hosszú nadrág, póló, sapka, trekkingbot bekészítve a hátizsákba. Mario, aki szintén Angliában élt és dolgozott évekig, így a kommunikáció gördülékeny, már vár, pontosan hét órakor, indulunk a négykerék meghajtásos dzsippel fel az Etnához, hogy közelről lássam mi a fenétől rettegünk mi a kontinens másik felén, miközben a helyiek békés nyugalomban élnek együtt a hegyóriással.
Az út kanyargós, olyan mintha körbejárnánk az egész szigetet, pedig csak a tengerpart felől közelítjük meg Milo felé haladva, ahol megállunk egy frissítő kávéra és először láthatom a csúcsát tisztán, felhőmentesen és füstölögve.
Túrabakancs ajánlott, de az időjárás kiszámíthatatlan
Vezetőm elmondja, hogy reggel érdemes nézegetni, mert olyankor tiszta és látható, később valami égi mechanizmusnak köszönhetően összevonzza a felhőket és betakarózik velük a következő reggelig. És így is van, egész utunk során látható mind a négy mellék kráterével, majd egy óra után lassan beborítják a hófehér felhőfoszlányok, hogy pár órával később láthatatlanná váljon.
Összesen öt krátere van közvetlenül az Etnának, valamelyik mindig pöfékel
Vannak olyan részek az autópályán ahol lávafolyamra építették az utat. Hátborzongató és kísérteties a fekete kőtömeg ami minden oldalról belepi a környéket. Emlékszem mamához mindig feketeszenet hoztak és amikor kiborították az udvarra hogy papa behányja a pincébe és utána koromfekete volt az udvar, akkor láttam ilyen tömény kézzelfogható ördögi sötét színt kicsiben, most pedig ugyanez minden oldalról amerre a szem ellát. A hamu itt nem olyan könnyed repülő-szálló anyag mint amikor elégetünk egy újságpapírt, hanem megfogható, szétmálló kőzet, ami minél frissebb, annál csillogóbb. És minél régebbi annál mattabb. Milóban megállunk, elcsattan az első fotó háttérben a kedves hölggyel és megtudom, hogy itt van háza a Simple Red énekesének, Mick Hucknallnak, és saját bora az Il cantante / The singer vagyis Az énekes nevet viseli.
Simple Red rajongóknak: http://www.ilcantante.com/azienda.php?language=en
Aztán megyünk tovább sok kis településen keresztül, a házak ívelik az utat, ha kinyújtanám a kezem, becsukhatnám az ablakot, kinyithatnám a kiskaput, és mégis elfér egymás mellett a szembejövő forgalom. A házak falai feketék a koromtól, az építkezések pedig lávakőből rakódnak. Ha rendezetlen a kő, az régi építkezés, ma már csiszolják, formázzák és szépítik a köveket, hogy a követező kitörés esetleg romba döntse.
Több mint háromszáz kráter van az Etna körül, vannak amik csak egyszer törnek ki, mint a méhecskék csípése, miután kiadta fullánkját elpusztul…. Az autóút a Mareneve ami annyit jelent hogy a tengerből a hóra, és jól jellemzi a hely szélsőségeit. Megállunk egy kápolnánál Fornazzóban, ahol a helyiek duplán vallásosak, ahányszor csak elindult egy lávafolyam, a helyiek szobrot ragadtak és imádkoztak és a legenda szerint a „paradicsomlé” megállt úgy pár méterre a szent kőbe vésett alakja előtt. Erre föl építettek egy kápolnát, ott imádkoztak tovább és láss csodát, az izzó folyam áttörte a falat, de be már nem ment, megállt a falba illeszkedve, amit láttam is, bekukucskálva az ablakon, tehát kénytelen vagyok hinni a csodákban.
Ma körmenetek helyszíne húsvétkor a 14 stációval a káplna előtt
Márió nem hisz a csodákban, csak abban amit lát. Kérdem akkor most mi van? Mondja, csoda. És ezzel a kérdést nyitva hagyjuk, megyünk tovább egy privát úton, fel, egyre közelebb az Etna csúcsához, ahova nem tudunk felmenni, mert le van zárva. A Unesco világörökség része természetvédelmi területen teszünk egy trekking túrát, elő a bakancs, a nadrág, szerencsém van mert olyan meleg van hogy beleizzadok a ruhámba, de jobb mint megázva, fogvacogva araszolni a csúszós hamurétegen. Kanyarog a peremen az út, sok kis kráter alattam, felettem pedig kupacok, a kráter szája csókos, a vékony perem menti úton pedig libasorban emberek mint a karavánok a sivatagi dűnéken, csak itt nem csak fentről tűz a nap, hanem lent is meleg a helyzet.
Sok kis kráter, egy kitörés létrehozhat akár öt krátert is, de a maximum eddig 25 új kráter volt egyszerre
A kráterek körül dinoszaurusz tojások, és ekkor bonyolódok földrajzi hiányosságaimba amikor szóba kerülnek a tektonikus lemezek, a kőzetek és a magma akár 3-4000 méteres mélysége, de azt megértem, hogy ez a láva kegyesebb mint a Vezuvé, mert ez lusta, lassú és csak a filmekben olyan folyós, mert valójában csak a kitörés elején zubog lavinaszerűen, a levegővel érintkezve megköt és lelassul. A veszélyt nem ez a forró massza jelenti, hanem a feltörő láva, ami repülve megszilárdul és bombaként száguld és meteoritként csapódik be.
Délutánfele a felhőket kezdi maga köré gyűjteni az Etna
Minden egyes folyam időpontját és pontos helyszínét tudja helyi vezetőm, az 1972-est, az 1979-est, a 2002-est és láthatom a 2013-as útját is, és elképzelem amikor elindul a visszafordíthatatlan jelenség, akkor mindenki aki él és mozog tevőlegesen beleteszi tudását, erejét és hitét és menti a menthetőt. Emberáldozatot nem követelt a hegy, és a helyiek csak hegynek hívják, mint a szomszédos Peloritani hegységet, semmi megkülönböztetés, semmi misztikus csinnadratta, viszont büszkék termésére, akár a kövekről legyen szó amit az építkezéseken használnak, akár a növényekről, a zamatos szőlőről, a gesztenyefákról, a mogyoró sok fajtájáról, a gyönyörű sárga virágú tűlevelű fáról, vagy a foltokban elterülő kamilláról. Egyedülálló nyírfák között megyünk gyalogosan, ismerős a fehér kéreg, csak itt bokorban terem, összetart itt a fa is, nem mint otthon magában áll szállegyenesen, itt 6-7 törzs köti össze gyökereit és alkot erdőt, aztán látom a letarolt fákat, a pusztítás erejét 5-6 méterre a fekete korom alatt a 3 emeletes szállodát csak elképzelni tudom és mire visszaérünk a több mint egy órás túrából, az Etna eltűnt a felhők között….
Trekking túránk "fedett" része
Itt nincs vizes föld, mert az esőt beszívja a talaj és forrásokat alkotva vezeti a vizet a föld alatt, hogy valahol lent a lakott részeken az emberek felfedezzék és ihassanak belőle.
A szőlő ültetvények 400-800 méter között a legkedvezőbbek, egy ilyen gazdaságba megyünk be a Gambini birtokra, maga a tulajdonos fogad és még három szicíliai fiatalember, az ötödik szolgál ki és kezdődik a szédület a 6 féle bor kóstolásával. Nekem a második a kedvencem, hozzá sajt, ravioli, olivabogyó, gomba és zöld üvegben a víz amiben régen a papok tartották a misebort. És itt meg is kéne állnom, de csak öntik, és itatják, kicsit úgy érzem, gyorsan kell habzsolni az életet, mert nem tudni mi jön…. Négyféle szőlő van errefelé. Kétféle piros a Nerello Mascalese és Nerello Cappuccio, és kétféle fehér szemű a Caricante és a Cataratto.
http://www.vinigambino.it/ws/lang/en-en/azienda/vitigni/
Visszafele az úton beszédesebb vagyok és bátrabb, mondja is Marió, hogy na itt a csoda, minden egyes utasa odafele néma, visszafele pedig megszólal és beszédes lesz. Mit mondhatnék erre, konstatálom hogy nekem ide-odafele sem volt problémám a beszélőkémmel, és lassan igazi szicíliai leszek, beszélek és mondom, és tudom ha művész lennék ide jönnék feltöltődni és írni, mint ahogy azt megtette Geothe, Dalí, Garbo, Rita Hayworth, Tenessee Williams itt írta meg a Vágy villamosát, Truman Capote az Álom luxuskivitelbent, és Rajczi Adrienn a blogját.
Persze hogy nem a megszokott turista úton mentem föl, hanem a tenger felőli oldalon....
Még egy gyors fürdés a tengerben, lehűtöm túlhevült lényemet, beülök egy kedves kis vendéglőben ahol megkapom három fogásos vacsorámat és megfogadtam nem posztolok ínycsiklandozó tengeri herkentyűket vegetáriánus barátaim lelki üdve miatt, vettem helyi olasz nyelvű újságokat, belevetem magam a hírekbe és várom a holnapot, ahol még nagyobb kalandok és megismerések várnak rám.
