Igen, bizonygatom magamnak, az, hogy én most itt lehetek ezen a szent helyen, ez számomra felemelő, újdonság és szépség. Elérkeztem életem azon pontjára, amikor értékelni tudom a közeli helyeket is. Nagyon sikk Thaiföldre utazni és jobban ismerjük a Karib térséget mint a szomszédos csodáinkat. Jó, jó, azért egy Grand Canyont én sem hagynék ki és vonz az Indonéz szigetvilág természeti szépsége, de amikor Amerikában jártam értettem meg hogy mit jelent az Európa ékszerdoboz. 

Fogadunk kollégával, hogy feljutok a sziget legmagasabb pontjára ittlétem alatt, ha megteszem, akkor állja  a következő nyaralásomat. Idő hiányában nem jön össze, de azt még nem is sejti, hogy jövőre lefutom itt a maratont és az érinti az 1204 m magas Ypsario hegyet, ezért is a neve Ypsarion maraton. Vidulok az ötlettől és el is határozom hogy reggel korán kelek és kimegyek futni a szigetre.

Igen ám, de a sziget sziklás, szirtes és csipkés. Van itt minden. Homokos part, szikás part és márványköves gyémánt színű csillogó-villogó, igazi hercegnős, barlangos, zöld bokros, kikötős, elhagyatott, öblös, körülvett, privát, árnyékos, rekkenő és napágyas. 100 km tömör gyönyör körös körbe, a kígyókat éjszaka álmomban emésztem. Ugyanis másik idegenvezetőnk, Zorica szerint a szállásunktól nem messze van a sziget leglátványosabb úgynevezett Szirének kádja, ami nem keverendő össze a tengerszemmel, mert az állítólag hegyek között van, ez pedig a parton és körös körül kígyókkal van tele. Itt van az a pillanat, amikor a zabszem bekerül a nyílásokba. 

Mivel életcélom saját korlátaim tágítása, már este turbózom magam a kígyók elleni csatáimmal, képzeletben eljátszom a farkasszem nézést, a ki tud nagyobbat ugrani és az összecsinálom magamat jelenetet. Sokat futottam Győrben a töltésen, egyszer egy kis vékonyka, rövidke cimbi keresztezte utamat, mondtam neki menjen innen, erre rám sziszegett. Vicces volt a nagyobb száj mint test és csak nézett rám szétfeszített állkapcsával és a torkán jött ki ez a levegőprés mintha be akarná bizonyítani hogy ő Nagini*, persze én értek pársza nyelven*, úgyhogy most itt vagyok és várom a következőt. 

Közben megérkeztünk a szálláshelyünkre. Van még bennünk szufla, irány a terasz!

A medence mellett összecsuklok a nyugágyban, megvan a nyitóhangulat az esti bulira, egy kolléga beejti a szobakártyát a rácsok közé, a személyzet huncut mosolya mindent megmagyaráz. Nem te vagy az első, fiam aki beejti a szobakártyát a faburkolatú emelvény alá ami úgy van összerakva, hogy pont akkora rés van a lécek között, amibe se horgolótű, se olló, se szemöldökcsipesz nem fér el. A női táska elengedhetetlen tartozékai. A kártya pedig türelmesen várja a szezon végét....

Szobám ágya pedig olyan kifinomult, olyan tágas és olyan kényelmes, mintha otthon lennénk. És tényleg mea culpa az összes eddigi kényelmetlen görög matracért, mert ez tényleg királyság. Foglalás előtt kérek mindenkit győződjön meg róla, hogy Aeolis, mert van Aeolos és Aeollos is csak az egyik hotel Korfun a másik Halkidikin van. Nem mindegy. Na szóval a mienk Aeolis Thassos Palace Astris nevű helyen. Engem kicsit megzavart a szálloda honlapján a + 30 aztán rájöttem hogy nem magyar mobil, hanem Görögország hívószáma, úgyhogy kicsit költséges lenne felhívni őket a szabad szobák miatt.

Van itt minden: tágas szobák, kényelmes matracok, isteni finom ételek, óriási terasz, wifi, nagyon jó jazzt játszó rádiócsatorna a tévében (15-ös), légkondi, bár, konditerem, szauna, hammam, teniszpálya, biliárd, játszótér, és óóóóóóóóóóóóriási panoráma a tengerre, de aki másik oldalra néző szobát kap sem csalódik, mert a hegyek káprázatosak. 

Az UNO nevű kártyajátékok helyszíne