Mivel nem nyertem a lovin, szerencsém lesz a szerelemben. Ez egyértelmű alapszabály, tehát nem aggódom és nem a tudatlanságomnak és dilettantizmusomnak tudom be tétjeimet amiket nem is én tettem meg, hanem mire odaértem a pulthoz a tömegben, és a spílernek látszó bácsi arcra segítőkésznek mutatkozott, nyálazta is bőszen a prospektust, fél szemmel engem, másik szemével a monitort nézte, hisz ők már nem fagyoskodnak kinn a mínuszokban hanem kényelmesen élvezik a technika vívmányait, majd sorra kerültem, és megúszta a tippet. Lottón edzett szerencsejátékosként az algoritmusnak látszó szelvény kitöltése akadályba ütközött, és fülemben csengett az egyik ló neve, "Time to say goodbye", majd Omar Sharifra tettem meg Spulnira, majd szétröhögtem magam a neveken, ezek jobbak mint a nyóckerben a Dzsesszika, Rómeó és a Rikárdó.

A lovi szilveszteri hagyománya kicsit másként sült el mint még a Kerepesi úti ügetőn tett látogatásaink anno, de ha már benn vagy, a lovak ugyanúgy szaladnak, a szurkolás ugyanolyan izgalmas, csak itt nem tépjük össze és dobjuk magunk mögé a nem nyert szelvényeket ahogyan azt a Kerepesi úton kötelező jelleggel tettük és a tömeg döbbenetes nagysága elgondolkodtad hogy hagyománytisztelő nép lettünk.

Miután minden testi közelséget kiéltem az Albertirsai úton, a lábam egy Mount Everest megmászása utáni fagyott állapotban kiolvadásra készen, jelentem készen állok az új évre, miközben barátaim Wolf Kati előtt eljátszák, hogy kettős szereposztásban kiütik Rocky-t (azért kettős mert aki épp ráér üti ki Attilát), aki lassított felvételen ordítja: Adrienn, Adrienn, és nekem erre emlékeznem kellene, így csak konstatálom hogy mindjárt itt van Sylvester.....

Becsukom a szemem és látom Budapest összes tüzijátékát, a kivilágított épületek ezernyi pontként lebegő angyali arcát és úgy zárom le a 2015-ös évet, mint egy főiskolás a szemesztert. És úgy alszom át magam az új évbe mint egy maszületett kisbárány. Vállalom "másságom" és nem csak azért mert ez manapság olyan divatos a szónak egy másik értelmezésében, hanem mert tudom ha változást akarok, akkor változtatni kell. Tudatosan akarok az új évbe lépni, tiszta fejjel álmodni, mert az álmok valóra válnak. Kinézek óriási ablakomon és látom a körpanorámás tüzijátékot, látom Budát és Pestet, hallom az örömöt, az utcák katarzisos mámorát, az alkohol túldimenzionált megnyilvánulását, és örülök hogy tudok álmodni, és boldog vagyok hogy minden lehetőség a kezemben van, és meg vagyok róla győződve hogy 2016 olyan év lesz, egy olyan belső utazás és külső megnyilvánulása ami magával ragad, eufórikus és tudatos egyben.

Emlékszem házibulikra, várakozásteljes egyedüllétekre, utcai szilveszterezésre, céges partikra, színházas előadásosra ahol én játszottam vagy néztem, filmes, idegen helyre beesős, nem ivós - sofőrködős, családdal töltött, férjjel töltött, gyerekkel töltött éjszakákra, a maira biztosan emlékezni fogok, a jógásra, ilyen még nem volt.

Mert ez Budapest. Befogad olyannak amilyen vagy. Lehetsz menekült, lehetsz Fradi drukker, lehetsz buddhista vagy lakossági celeb, reggelre kitakarított utcák, futók a Margitszigeten, napsütés, a Duna folyik, mindjárt kezdődik az Újévi koncert, szentmise a Bazilikában, after partyk a város különböző pontjain, a város sóhajt egyet, kifúj és új levegőt vesz.