December 30-án elbúcsúztattam a 2015-ös évet. Mert 2016 január elsejétől újat írok, új időszámítást, új kort, új szellemet, miután december 24-én megszülettünk és elénekeltük a Boldog, boldog, boldog születésnapot stílusosan, Halász Judit után szabadon, egyedi hangvételben, hisz önző lett volna kiskarácsonyozni meg nagykarácsonyozni miközben Mária épp tolófájásokkal küszködött.

Úgy búcsúztam Hugo koktéllal, Proseccoval és sok sok zenével, mint egy igazi pesti. Kihasználtam helyismeretemet, az információk áramlását, összegyúrtam egy laza kis outfittel kedvenc ruhamárkáimból ami hosszabb időt vett igénybe mint megsütni a bejglit, berobogtam kismetrómmal a Bermuda háromszögbe és elejét vettem  "parti/túrámnak" igazi úrinő módjára, hogy éjfélkor már ágyban lehessek....
Végigjárhatnám Pest összes kocsmáit, de miért tenném, ha igényességem és önmagam besorolása nem engedi, végül kompromisszumként végigjárom Pest legjobb szórakozóhelyeit, így multikulti sznobizmusom szelektál programok szerint felsőbbrendűségi komplexusomnak megfelelve a teljesség igénye nélkül.

Ha hallhatom Ian O'Sullivant élőben egy szál gitárral a kezében (és persze nadrág, póló, cipő a láthatóság egyezményes tartozékaival), akkor egyedül is nyakamba veszem a világot és betérek oda, ahol a koktélt is előkóstolják felcsippentve szívószálban, és nem ciki  leülni a bárpulthoz egyedül, senki nem néz ki, mindenki mosolyog és két perc múlva mindenki barát, mindenki egy ütemre dobol ujjal, lábbal, kalimpál, ingadozik, mozog, olyan ez mint egy kisérleti fázis, meddig bírjuk ingereinket kordában tartani, a szomszéd helyiségben hódít a világ legújabb őrülete a paintcoctail, ahol egyszerre lehetsz részeg és Dali vagy Monet vagy Picasso, Klimt, Lola, Szinnyei, Afremov vagy Sasik, mert festeni mindenki tud a bevitt koktél mennyiségétől függetlenül, ennyi program egy helyen, egy helyen ki se bírom, tovább kell állni, az est fénypontja kellően felcsigázza mozgási kényszeremet..

Szűcs Gabi a Mazel Tovban nekem olyan mint Woody Allen a Carlyle-ban. Gátlástalanul ott van, játszik velünk, próbál kihozni a komfortzónánkból, próbálom magam megidézni a swing fénykorába Glenn Miller és Artie Shaw játékába Szűcs Gabi hangjával, imádom ezt a titokban mindenki által csodált stílust, a roma, a zsidó és balkán egyvelegét, mondjon bárki bármit, ez itt Európa közepe, ez a zene ide született az Akácfa utcába, már csak egy jó tánchelyet, vagy bátorságot kell szerezni hogy továbbgondoljuk az érzést és bepótoljuk méltó helyén és időben.

Egyedül Budapesten nem tudok egyedül lenni. Bemegyek az ajtón és ha jó helyen vagyok, jön akinek jönnie kell. Kavargatom koktélomat, hallgatom a zenét, dobolok a ritmusra, gondolkodom az év utolsó előtti napján, végigmegyek a jelentősebb napokon, mi történt, számot vetek, és ugyanúgy ahogy a Swing is megbocsájtott a történelemnek, én is megbocsájtok a nem éppen kellemes napjaimnak. Vár az új, a kaland, a titokzatos jövő, játék a képzelettel és a boldogság folyamatos keresése és igazolása......

Mazel Tov!

Jön a majom éve, és azon gondolkodom, hogy csimpánz, maki, selyem, csuklyás, pávián, cerkóf esetleg makákó szeretnék-e lenni...... Aztán hátradőlök és megnyugodva konstatálom hogy 2016 az én évem lesz, mert vállalom emberszabású mivoltomat.....

Ha nem jelentkeznék a loviról, akkor nyertem és elutaztam Afrikába!

BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK! Szűcs Gabi, neked pedig külön köszönöm a tegnap estét!!!!