Elaludtunk!!!! A ház ura már elment dolgozni, a gyerekek ébren, és isteni finom reggeli vár a konyhában. Indulunk haza, itthagyjuk a bensőséges légkört, a természet adta törvényeket, menni kell az ember által alkotott világba ami visszanézve zord, önző és virtuális. Mit tanultunk meg?

- a cipőmet lehet tisztítani gondosan, szeretettel, figyelemmel egy popsitörlőkendővel

- a vad méhek nem csípnek ha kellő odafigyeléssel vigyázunk rájuk, olyanok mint a drónok, álló helyben megfigyelnek. A nagyvárosi óriás dongók és szúnyogok félelmetesebbek.

- hogy óriási örömet lehet okozni egy fésűvel vagy egy óriás buborékfújóval

- hogy a hangyászó medve jobban fél az embertől mint az ember a medvétől

- hogy két pohár vízben komplett meg lehet mosakodni.... 

- hogy ha csinálunk egy jó dugást, az hasznos az árvíz ellen

Magdi kikísér, útbaigazít és betájol bennünket, merre tudunk stoppal továbbmenni Gyergyó felé. Mindig az elválás a legnehezebb. A mi sikerorientált, komisz világunkban nehéz a beilleszkedés, nehéz a befogadás, az itteni emberek pedig szó nélkül nyitottak nekünk ajtót, az asztalukhoz ültettek bennünket, adtak az idejükből, ételükből és szeretetükből. Kicsit ottmarad a lelkem egy darabja. 

Útközben megtalál a tegnapi nyanya férfi változata, kisvörös határozottan mondja neki, hogy menjen el napszámba dolgozni. Valahogy másként hangzik mint tegnap Sándor szájából. 

Fiatalok ülnek az autóban, egy yorkshir-i kiskutyáér mentek át Csicsóra, ott utazik velünk, minden csupa szőr, de jó kedv van, szól a zene, süt a nap, azt hiszem flow-ban vagyunk!

Megérkezünk Gyergyószentmiklósra még jó korán, a terv hogy estig kiveszünk egy szobát, aklimatizálódunk és felszállunk a Coronára. A Teke hotel ahol idefele megszálltam tele van,  mert épp most van az EMI tábor, az Egyesült Magyar Ifjúság Tábora. Átvitetjük magunkat a főtérre, ott a Szilágyi Hotel, van szép lugasos terasza, beleszeretünk, van wifi és iszonyatosan lassú kiszolgálása. Mindegy, mi ráérünk estig, nézünk ki a fejünkből, kapunk szobát, mindegy milyen, szép, tiszta, eszünk, iszunk, vásárolunk és még van egy kötelezettségem amit alig várok, mert ezzel lesz kerek az eheti történetünk. Megnézzük az örmény templomot és ténylegesen elverjük a maradék lejünket is kenyérre. Ez a kenyér amit itt eszünk azért különleges mert szénné égetik, majd a megégett burkot fával leverik. A héja ettől lesz rusztikus és ropogós, a belseje pedig puha és omlós.