Becsukom a szemem. Egy gyönyörű virágos rétet látok. A háttérben egy férfi és egy nő közeledik. Úgy mennek egymás mellett, mintha lépéseik egymásnak lennének teremtve. Körülöttük négy gyerek szalad, önfeledten ugrál és kalimpál a kezével.
Kinyitom a szemem. Egy gyönyörű virágos rétet látok. A háttérben egy férfi és egy nő közeledik. Úgy mennek egymás mellett, mintha lépéseik egymásnak lennének teremtve. Körülöttük négy gyerek szalad, önfeledten ugrál és kalimpál a kezével.
Megjött Mariska, István és a négy gyerek. Nem vártak bennünket, Senki nem szólt nekik hogy jövünk. A gyerekek először óvatosan figyelnek és a hátizsákjainkat, majd előkerülnek az ajándékok, apróságok, és oldódik a hangulat. Két perc múlva Jánoska a legkisebb bekéredzkedik János bá' ölébe és onnan figyel bennünket.
Van valami nyugodtság a hét emberben. János bá' 80 éves, az elhunyt nagypapa testvére, a család legtekintélyesebb tagja, a gyerekek vezényszóra imára gyűlnek körülötte és együtt mondják az "Üdvözlégyet", "Hiszekegyet", és a rózsafüzért.
A tornácon előkerül a pálinka, és innentől kezdve "Isten éltessen". Az "Isten éltessen" a köszönés, a megköszönés, a bemutatkozás, az elköszönés, és a koccintás. Mert itt Isten az egyetlen és egyedüli aki mindenek fölött áll. A vallásosság igaz mélyről jövő ájtatossága a szomszédos Szeretet Városban ölt testet fiatalok, családok, papok, szerzetesek önzetlen munkájában, ahol tanítják a szeretetet és gyakorolják is.
Itt már nem kaland és nem a bizonytalanság ismeretlene vár, hanem maga a nyugalom, az érzések tárháza, ahol nem tudom megállapítani mi vonz a puritánságban, az egyszerűségben és a szépben. Tudom-e látni hosszú idő után is a zöld sok száz változatát, meg tudom-e szokni az egymásra nézés egyenességét, elegendő-e a napi háromszori imádság ami ki kell hogy elégítse kultúra iránti vágyamat. Nem tudom hova rakjam magam, az időtől amit ezek az emberek nekünk adnak elgyengülök, ellazulok, a világuk pedig megrémít.
János bá' korát meghazudtolva ugrik ha Jánoska elszalad, meghallja a légy röptét a csöndben, hangja áthatja a környéket ha énekel. Pásztor volt a legelőjükön, amit "esztenának" hívnak, sose volt nős, egyszer szerelembe esett, mindkét család ellenezte a házasságot, akkor megfogadta hű marad önmagához. Gyakran járnak ki hozzá újságírók, riporterek, tapasztalatból tudná hogy kell csinálni, volt ideje gondolkodni a szabadban, olyanok ők arrafelé, mint a tibeti szerzetesek, tavasztól őszig ki tudja milyen gondolatok járják át mindennapjaikat. Nem zavarja csak a farkas vagy a medve, arra meg ott vannak a kutyák, a természet dolga lerendezve, az ember a földi élet csúcsa Isten kezében a réten.
Elvarázsol az egyszerűsége az életnek, a feladatok felosztása, a nő tudja a dolgát, a férfi tudja a határait. Olyanok Maris és István mint borsó meg a héja, a szélsőséges körülmények között van idő egy hátsimogatásra, egy kedves pillantásra, egy támogató kérésre. A gyerekek szótlanul ugarnak anyjuk, apjuk kérésének eleget tenni, legyen az tyúkok visszaterelése, malac bezárása az ólba, tűz vigyázása vagy a kisöccsük kópéságának cinkossá válása.
Megkérdezem Istvánt hogy vannak felosztva a feladatok, a válasz egyszerű, talán Allan és Barbara Pease könyvében olvastam erről utoljára, azt viszont tudom hogy ők sosem olvastak sem Testbeszédet. sem a Férfinek szex kell a nőnek szerelem könyveket. csak úgy maguktól tudják hogy a férfi dolga hazahozni, a nő dolga megőrizni azt.
Szívem szerint elhoznám ide gyerekeinket kiképzésre, a felnőtteket pedig házassági tanácsadásra.
Amíg készül a vacsora átmegyünk a szomszédos Szeretet Városba, ahol Balázs György Pap bácsi körbevezet, megmutatja mit tudnak, mit szeretnének és mit csinálnak. Épp szentmisére készülnek, van klarinét, szintetizátor, gitár, 20-25 fiatal, fedett óriási épületben, két deszka az oltár, jó a buli, pörgősek a számok, élvezik a fiatalok, Pap bácsi meg pláne, aztán köszöntenek minket, zavarban vagyunk, lekerül a reverenda majd elhangzik az első székely vicc. Nem tudok viccet mesélni, hangosan felröhögni sem mertem, annyira bennem volt gyerekkorom kőbe vésett templomi ceremóniáinak emléke, emlékszem egyszer kántorként a kimenő zenének egy Beatles számot játszottam, aki felismerte cinkosan összekacsintott velem és megveregette a vállam, aki később tudta meg, az figyelmeztetett hogy nem való. Lehet nem is Beatles volt hanem Abba.....
Elköszönünk, nem akarunk visszaélni a vendégszeretettel és nem akarjuk lekésni a vacsorát. De azért még kívánnunk kell egy dalt, olyan ez mint B. Tóth Lászlónak meg Komjádinak volt a kívánságműsora a Petőfi rádióban. Kívánjuk az 53-ast - mert azt súgják - de előtte még jókedvvel elénekelnek egy másikat.... elköszönünk. Valahonnan ismerős György Balázs, aztán később rájövünk hogy hasonlít Böjte Csabára és munkássága is az ő nyomdokait képviseli.
Átértünk a vacsorára, hál' Istennek nem késtünk. Meghallgattuk az esti imát, megettük a vacsorát, megkaptuk a legszebb szobát, tudomásul vettük hogy fogat az udvaron mosunk maradék ásványvizünkkel, hasznos dolog a nedves törlőkendő és hátra fejlámpával mehetünk sötétedés után elvégezni dolgunkat. Nevetünk autentikus esténken, hátra nem akaródzott mennem, inkább úgy döntöttem kibírom. Nem volt gond az álommanóval, meg se néztem a szoba négy sarkát....
"Erdő mellett estvéledtem,
Subám fejem alá tettem,
Összetettem két kezemet
Úgy kértem jó Istenemet.
Én Istenem adjál szállást,
Már meguntam a járkálást,
A járkálást, a bújdosást,
Az idegen földön lakást.
Adjon Isten jó éjszakát,
Küldje hozzám szent angyalát,
Bátorítsa szívünk álmát,
Adjon Isten jó éjszakát!"
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://novagyok.blog.hu/api/trackback/id/tr113608445
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
