Hát kedveseim, csoda történt. Lett internet, nem mintha ez az itteni embereket nagyon felzaklatná, itt más dolog van. Aki nem kaszál vagy állatokat legeltet vagy szénát gyűjt be, az tábort szervez gyerekeknek, felnőtteknek, vagy van dolga bőven. Csak engem városit izgat föl a 2 vonalas jel....

Ma egy kicsit megpihentem, annyi itt az élmény hogy muszáj jegyzetelni hogy mind megjegyezzem. A kis vörös elment fotózni, addig én írok. A részletes napi bejegyzések később.

Kedves otthoni lányok, ha igazi férfit kerestek, gyertek a Hargitára vagy Csíkba, mert itt igazi megcserzett,  dolgos férfiak találhatók, mindenhez értenek, vagy a munka részletesen le van osztva nő és férfi között, kőbe vésve, így nincs félreértés. Valahogy nincs idő nyafogni mert a tehenet meg kell fejni, a szénát be kell takarítani a tűznek pedig égnie kell mert akkor nincs vacsora.

Hogy hajat nem mosok nem zavar, hogy a WC a kert végében és tekintetem felfele kell emelnem csak megszokás kérdése. Az biztos hogy az otthoni dolgaimat ezentúl jobban megbecsülöm.

Voltunk gyalog hágón át 15 km-t, stoppoltunk, elkísértük Szilvesztert akiről majd írok, másztunk 80 fokos hegyet amiről kiderült hogy csak domb ahhoz a hegyhez képest amire off-roadoztunk, becsatlakoztunk egy szeretetházba és kaptunk a tiszteletünkre egy szentmisét a Pap bácsitól aki egy az egyben Böjte Csaba, és tele van székely viccekkel, ettünk puliszkát, megint stoppoltunk, megszálltunk egy tánctáborban Csabánál, azt hittem láttam medvét, néha azt hiszem hogy Indiában vagyok a tehenek miatt, altató nélkül alszom, és többet nem kérdezem meg hogy jó jó de mit fogunk itt csinálni....

Van még 3 napunk, ma hajat mosok hideg vízben, habár már elkezdett öntisztulni! �

Érdekes ez a túra azért is, mert két 40-es egyedülálló nő megismerheti egymás rigojáit -mert vannak - és ha intelligensek vagyunk meg tudjuk őket beszélni. 20 év barátság lehet hogy egy ki nem húzott konektorba dugott hajszárítón múlik vagy egy be nem csukott ajtón? Olyanok vagyunk mint az önző egyke gyerekek, már azt hisszük hogy nekünk minden jár. Felvágunk hogy ki tudunk szakadni a biztonságos kényelemből egy-két hétre, büszkék vagyunk hogy nem hoztunk sminkkészletet, de nekem nő le a hajtövem és kezdek kétségbeesni, mi lesz velem....

És néha kibújik belőlem az idegenforgalmász, ahol én most nem turista vagyok hanem utazó, megismerem a helyet nem hermetice elzárva, hanem autentikusan megélve, a saját ritmusomban befogadva a látnivalókat, de vendégként megpihenve.

Ma amikor hajnalban kaptattunk fel a Kishegyre, Bea már fenn volt, kiabálva kérdeztem tőle hogy a másik oldalon is hegy van? Mondta igen, erre majdnem feladtam, csak hát az ösztön, a hajrá, a versenyszellem, a bizonyítási vágy ott diktál a legbelsőben, ha már eddig eljutottál, menj tovább!!!!