Mi negyvenesek már igényesek vagyunk a külsőségekre, a belsőségeket pedig hétpecsétes titokként őrizzük mint a gyémántot vagy egy karizmatikus fiatal szeretőt. 

Menj el és gyere vissza. Menj el akkor amikor eleged van a nyüzsgésből, eleged van a zajból, a tömegből, utána gyere vissza a zajba, a nyüzsgésbe, a tömegbe és látni fogod hol van az élet, hol az energia. Mi negyvenesek igényeljük az életet. Az igényes életet. Az olyan életet ahol az energiák folyamatosan áramolnak, az emberi kapcsolatok biztosítékok, az ezer éves barátságok már pótolhatatlanok, nincs bennük semmi újítás, és az ismeretségek hétpecsétes lakattal őrzik a kibontakozás lehetőségét. 

Elővettem varázsceruzámat és rajzolom szerelmetes városom arcát. Most így látom. Most így kell látnom. Olyan ő nekem mint egy babzsák Swarovsky kristályokkal kirakva. Olyan mint Baudelaire ars poeticája, Tolsztoj Anna Kareninája, és az igaz szerelem elengedő hitvallása ami visszaérkezéskor teljesedik be. Szerelmes vagyok városomba. Minden itt van amire egész életemben vágytam. Párizs művészi világa, Róma hangossága, London forgalma, Isztambul üzletei, Milánó divatja, New York sokszínűsége, Európa ékszerdoboza és Bábel zűrzavara.

Erről a szerelemről szeretnék írni. Szívből, jó érzéssel, boldogan, kalandosan, kikiáltva a világnak hol a közepe. Nekem itt, belül, Budapesten. 

Egy szerelem miatt hagytam el szerelmemet. Egy olyan érzelmi csapdába kerülve, ahol elhitettem magammal hogy a szerelem külsőségekben keresendő és egy másik emberben lehet csak megtalálni. Aztán a külsőséges szerelem elmúlt, és az igaz szerelem várt vissza tárt karokkal, megkönnyebbült sóhajával és nyugtázott biztosítva örök elkötelezettségéről és igaz érzéseiről felém. Olyan ő mint a tanult kapcsolatokban, ahol a szeretve szeretett inkább enged és elenged, mert ismeri a szeretetnek azt a megmagyarázhatatlan tartalmát, amit igaznak és az egyetlen érzésnek tartanak. Szabadság.

Szeretett városom felnőtt és megérett. Emlékszem amikor ciki volt a Trafóba menni előadásokra, mert nem mindenki értette előadásait. Most trendi a Trafóba menni, felnőtt ahhoz a korszellemhez, ami befogad. Emlékszem az őslakosok diktálta szabályok lakhatóságára amit most felülír egy magasztosabb kozmapolita világrend. Budapest a turisták szemével olyan, mint egy ékszerdoboz. Tele csillogó-villogó bizsukkal, tükörrel a léleknek és a szaga évszázadok parfümjét hordozza farekeszeibe ivódva.