Korábban ébredtem mint a város. Ezévem első győzelme sikerre ítéli az év hátralevő napjait. Enyém a metró, a villamos, a földalatti, én vagyok a BKV, ha csak erre a rövid időre is. Az utcán zombikkal találkozom akik merev arccal szántják a járdát. Sose engedném magam a földre matricáztatni....

Majd elhangzik a nap kulcsmondata egy BKV ellenőr szájából, "élj úgy mintha ez lenne életed utolsó órája", a terminus hibát megbocsájthatjuk, hisz neki a percek óráknak tűnnek és különben is az idő relatív és minden csak illúzió és a szándék a fontos no meg a részvétel.

Szembe jön egy törpenövésű ember, a látvány túlságosan szürreális, a földalattit belengi a forraltbor illata, bonzsur, tuzsur, pikcsör, disz iz gúd, és kam vid mí mindenhol, kicsit nehezebb bejutnom mint tegnap a lovira, de győz a magyar nyelvtudásom és női bájam, két perc alatt fürdőrehabon belül. Persze hogy senki nincs a metróban, mert mindenki a Széchenyi fürdőben van. ...

A szaunában folytatódik a bábeli zűrzavar, megfigyelem hogy minden velem egykorú külföldi fiatalembernek ázsiai barátnője van, mellettem ülnek, a fiú egy lépcsővel lejjebb a lány lába között, ha most elkezdi masszírozni a pocakos srác hátát, hát én kimegyek: I'll be back! Szólok vissza a hátam mögül, ha már tegnap Rocky megidézett, és ezt vehetik újévi jókívánságnak is.

A másik szaunában pajkosan sprickolják egymást a slagból hideg vízzel, gondolkodom hogy arisztokratikusan megbotránkozzam-e vagy vegyem elő gyermeki énemet és most az egyszer álljak-e be a sorba, aztán győz a pesti tradíció etikai kódexe, a Széchenyi mint tudjuk egy templom, ahol sakktáblák fölött komoly társadalmi, gazdasági, politikai és szociológiai eszmecserék folynak, de most egy tűt se lehet elejteni,  sakkozni még inkább lehetetlen. Gyerekességnek így helye nincs, különben is arra ott a Palatinusz.

A külső úszómedencénél igazi századfordulós hangulat, egy vidám társaság éljenzi a háromtagú cigányzenekart, akik húzzák a talpalávalót. Szól a sanzon, száll a pára, az úszómester alszik, körbeér az épület, Alice csodaországban....

Az öltözőben az orosz csajok padszélességnyi helyet lefoglalva teljes sminkarzenált húznak elő, a francia férfiak a női öltöző előtt várják szerelmeiket "belle", "oh lala", "magnifique" felkiáltásokkal, az indiaiak csoportokban vonulnak, az olaszok szégyellősek, a magyarok még részegek, vagy már, csodás ez a hely, és én részese lehetek.

Megbontom üveg pezsgőmet, körbejárom szomszédaimat, köszöntöm az év első napját és kívánom hogy ha becsukjuk a szemünket, akkor egy tündöklő világvárost lássunk, úgy ahogyan én látom Budapestet, kisebb hibáival, óriási szívével és tágra nyílt ölelő karjaival. Ha ez nem volt elég patetikus, akkor elárulom, hogy sose vagy egyedül, húzd rá cigány, mert ez a magyar vircsaft! Január elsején meg mindenképpen!