Először is felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy nem szedek semmilyen tudatmódosító anyagot, nem állok alkohol befolyásoltsága alatt, és soha életemben nem volt ennyire tiszta a gondolkodásom mint most. Józan parasztésszel, végiggondoltam ezt az egész megalázó helyzetet és az alábbi megállapításokra jutottam. Abból a megközelítésből, ahogyan azt egy negyven IQ fölötti minden józan gondolkodású mérsékelt felnőtt ember végig tudja gondolni. Logikusan.

Itt őrlődök és tipródok nemsaját negyven négyzetméteremen. A nap süt, Kaló Jenő vészjósló asztrológiai elemzését végighallgatva cikáznak a fejemben a gondolatok, a félelem hol felerősödik, hol pedig a józan eszem tör előre és csattogtatja akaratát. Az az igazság, hogy ha nem veszek tudomást a történtekről, akkor nemzetáruló lennék mindkét fél felé. Ha tudomásul veszem a körülöttem stagnáló helyzetet, akkor meg magamat köpöm szemen, amiért hagyom magam. Ha a szívemre hallgatok, elönt az érzelmi felindultság, a keserűség, a félelem, a düh és a kétségbeesés. Ha az eszemre hallgatok, akkor pedig érzem hogy mit kell tennem.

Nem a kormány gazdasági intézkedéseivel nem értek egyet, mert azokat hosszú távon nem látom, mert nem láthatom.

Nem a kormány társadalmi integrációjával nem értek egyet, mert nem mutatnak jövőképet, így nem láthatom csak találgathatok.

Nem a kormány szociális rendelkezéseivel nem értek egyet, mert megoldom magam, lásd lejjebb.

Hanem azzal nem értek egyet ahogy kettévált az ország.

Tények: 

1. ezt a kormányt nem az állampolgárok 2/3 választotta meg, hanem a szavazók több mint a fele nem akarja ezt az hatalmat. Az ország állampolgárainak több mint a fele mást akar. Ha hozzávesszük a Fideszre szavazók felét, akik jobb híján nem tudtak mást választani, akkor kijelenthetjük, hogy a szavazók háromnegyede szeretne változtatni.
2. OV nem akar elmenni. Sőt. 30-40 évre bebetonozta magát.
3. A) ha OV elmegy akkor 30-40 év kell a változáshoz.
4. B) ha OV marad akkor 30-40 évig ő lesz hatalmon.
5. Az ellenzék nem tudja mit akar és hogyan tovább.
6. Itt vagyunk jópáran, idealisztikus számításaim alapján a választók háromnegyede és kétségbe vagyunk esve, nincsenek kapaszkodóink, magunkra maradtunk és elesettnek érezzük magunkat.

A fentiek tudatában vagy szülünk gyorsan egy Kis Buddhát akit majd felkent szerzetesek kinevelnek a független kormányzásra és kivárjuk a bölcsességét vagy elkezdünk logikusan gondolkodni.

Én egy egyszerű negyvenes nő vagyok, és engedjétek meg nekem, hogy a saját háztartásomból induljak ki. Ha a párom életünk egész ideje alatt a tévét bújja, ölelve a távkapcsolót és kisajátítja az ülve sport fú de fasza csákó vagyok lehetőségét, azt a pasit én szőrén szálán kipenderítem az életemből. A módja individuális és személyre szabott, ebbe most nem megyek bele mert nem ez a lényeg. És óbégathatnak a gyerekek, ha egyszer a döntés megszületik és a szülők válni akarnak, akkor a válás megtörténik. Punktum.

A szakítás után berendezkedem egy saját életvitelre, összehívom barátnőimet, a nagyit, a szomszédot, a haverokat, a kollégákat, szóval mindazokat akiket beengedek személyes intim szférámba. Megvitatjuk hogy hogyan tovább. Megbeszéljük hogy hetente ötye, mozi, színház, van aki tud falat bontani, más a szórakozásfelelős és van akinek van autója és vállalja a szállítást. Közben dolgozom, pénzt keresek, fenntartom magam és környezetem, kialakítok egy életszínvonalat. És ez megnyugtató. Addig amíg beáll az új életem, van akire számíthatok. Ha nincs, az szar. Most mi úgy érezzük hogy nincs, de várd ki írásom végét.

Nézzünk szembe a valósággal. Látni szeretném, kik a bátrak. A néma tömegnél nincs félelmetesebb. Mutassuk meg intelligenciánkat és hogy sokan vagyunk akik nem félünk!

Vegyünk egy nagy levegőt, fújjuk ki -hadzsime- és józanul, érzelemmentesen fogadjuk el a tényeket, nyálazzuk meg az ujjunkat, és lapozzunk egyet.

Mert ugye abban megegyezünk hogy nem az fáj hogy templomba járnak és éjjel nappal imádkoznak.

És az se bánt ha kurváznak.

Egészségükre legyenek a tudatmódosítók.

Az se zavar ha Kossuth mentét hordanak, hogy a házukra nemzeti lobogót tűznek, hogy nemzettudatos nép akarnak lenni és a maga módján tudatos nemzet.

Az zavar hogy szarok az utak, a közvilágítás, a termékek minősége a boltokban, némely média csatornák monopolhelyzete, az egészségügy, az oktatás, a lopás, az arrogancia, a stílus, a pökhendiség, csupa olyan emberi tulajdonság, amivel én nem akarok és nem tudok azonosulni. Ők nem az én barátaim, és nem akarok velük játszani. Azt meg pláne nem akarom hogy a szünetben megfenyegessenek hogy elveszik a tízóraimat, meghúzzák a copfomat ha nem mutatom meg a Madonna lemezemet. Szóval kerülni akarom őket mint a kénköves ménkűt.

Egy olyan közösséget álmodok, gazdasági, társadalmi és szociális szinten, ahol bízom a szakértelemben, a pártatlanságban, az újragondolásban. Ahol a megtörtént dolgokat helyén kezeljük, tapasztalatot gyűjtünk belőle, hagyjuk a vallásost templomba járni, a büszke magyart megnyilvánulni, a népi hagyományokat megmutatni, Andrea Bocellit fellépni, a himnuszt énekelni, a kapát használni, a gondolkodást pedig tanítani.  Kezdjük új lappal.

Keressük meg azokat a független szakembereket akik egy szakértői tanácsban szívesen elgondolkodnak a hogyan továbbról.  A közösségi élet bármilyen szinten a közösen vállalt feladatok leosztásában rejlik.

Vagy költözzünk Belizbe hisz úgyis ott van a pénzünk egy része.

Mert mit ad nekünk az állam?

Minden privatizált, az egyetlen ami még a közösből megy az egészségügy és az oktatás.

Egészségügy: nőgyógyászhoz magánrendelőbe járok évente egyszer 10-20 ezer Ft/alkalom tiszteletdíjért zsebbe.

Fogorvosom viszi egy jobb autó árát.

Mammográfiás vizsgálat 15.000 Ft

Vitaminok, prevenciós tápkiegèszítőim 20.000 Ft/hó

Tüdőszűrés ingyenes

Nyugdíjra nem köteleznek tehát nincs és nem is lesz mert elvették.

Van megtakarításom amit privát kezelnek és globálisan fektetik be a pénzemet.

Oktatás: az egyetememet fizettem, a lányom pedig külföldön tanul.

 Lehet hogy OV egy zseniális taktikai hadvezér, a Maslow féle piramis eléggé alacsony szintjén, ahol a legfontosabb a hatalom, a pénz és a kolbász! de:

mi vagyunk az értelmiség közgazdászokkal, fizikusokkal, művészekkel, biológusokkal, felfedezőkkel, gondolkodókkal! Gondolkodjunk!