"Az utazás az örömszerzés művészete. Az utaztatás pedig az örömszerzés megtanításának eszköze."(Madari Gyula)
Luxorból elindulunk a kősivatagon át Marsa Alam felé. Kicsit Sandra Bullocknak érzem magam a hosszú úton amikor belehorkolok a monoton utazásba. Négy nap után a kis csoport levedli álarcát és tabuk nélkül utazunk tovább, összeszokjuk magunkat. Kreatívabb felünk szóláncozik és kiderül, hogy minden helységnév Gé betűre vagy A betűre végződik. És amikor már Abdisz Abebát is kimerítjük, kiderül hogy a félve várt hat órás út négy órásra rövidül. Ugyanis Marsa Alam egy terület neve is egyben, ami körülbelül 120 km hosszú. A város köré épített üdülőövezet sok-sok partszakaszt foglal magába.
Előttünk a tenger
A Novotel Hotel Marsa Alam Quseir városához közel esik. De erről majd később. Most még kavarognak bennem az érzések amiket a Nílus völgyében felszívtam magamba, kell a két pihenő nap, amikor bízom benne hogy az energiák helyre kerülnek, aklimatizálódunk és beáll valamilyen isteni életrend, ahol tisztán tudunk gondolkodni, élvezni az egyiptomi vendéglátást és összerakni fejünkben a gondolatokat. De ez Egyiptom. Itt az érzékek olyan játékot játszanak, ahol felerősödik a legapróbb és legjobban eltemetett féltve őrzött érzés, megéljük a legmélyebben elraktározott félelmeinket és átlépjük korlátainkat. Sandra Bullock akcióba lép, adom magam, bevetésre készen.
Első feltérképezni való helyszín a tengerpart. Gyors átöltözés, napok óta semmi smink, és Görögország után megfogadtam, ha már az élet ilyen kegyes velem, hogy gyakrabban látom a tengerpartot mint anyámat, nem visítok fel látványára. Nyugodtan, nemes eleganciával vonulunk le a gyönyörűen megterített partra.
Még be sem lépünk a tengerbe már halak ezrei - tudom, túlzás - lepik el lábainkat. Ezt nevezik búvárparadicsomnak. Snoorkelezők előnyben, vigyázat az apállyal, jön, vagyis megy a tenger, aki benn ragad, az max. a helyi David Hasselhofftól kérhet strandcipőt hogy kijusson a partra. Ugyanis körös körben mindenhol korall, kagyló, ezerarcú tenger, mindez a szivárvány minden színével. Anyukámnak mindig csak a homloka sült le, mert kis kezét a szeme elé tartotta hogy ne süssön bele a nap, úgy lesett bennünket hol vagyunk a vízben, Én az árnyékos napernyőt részesítem előnyben, onnan figyelem merészebb utitársaimat. Hát persze hogy az egyik kifogta az apályt ... Azt szoktam mondani utasaimnak, ha bárhova utaznak, hagyják, hadd történjen velük valami, mert arra fognak emlékezni. Lehet az elején még szitkozódnak, de pár év múlva jó lesz felemlegetni az "Emlékszel amikor itt és ott voltunk, és az xy ...." kezdetű mondatokat.
Kicsi Kairó a napágyunk előtt
A futásra szánt tengerparti táv röpke 700 méter. Kiszámolom hányszor kéne oda-vissza futnom hogy a tíz km meglegyen. Sokszor. Átadom magam a két medence kristálytiszta vizének, a vízi nyugágyak fölött repkedő villásfarkú fecskék repdesésének és a napozás gyönyöreinek. Itt zárójelben meg kell jegyeznem, hogy körülbelül hat óra után a tengerparton és a medencéknél tartózkodni nem ajánlott, viszont van annyi program a hotelben, hogy csak a megátalkodottak húznak ujjat a helyi személyzettel, akik alázatosan és mély sajnálattal fejezik ki kérésüket az értetlen turistáknak, mint én magam is voltam, aki a kérés ellenére sötétedés után kimerészkedtünk a kalandos zónába, hogy ne tedd. Dehát Sandra Bullocknak se lehet megmondani hogy mit csináljon, próba cseresznye alapon ki nem hagynám az esti mólót.
A tett színhelye
Hallottad már delfin uszonyát becsapódni a vízbe a korom sötétben? Vagy láttad már a medúzákat gyémánt kövekként csillogni a koromsötét vízben úgy, hogy nem tudtad hogy kincset találtál vagy a természet valamilyen csodája mutatja meg magát? Ültél már úgy a móló végén, hogy függönyként húzódott előtted a sötétség és az orrod végét sem láttad? Ha nem, akkor én elmesélem milyen az, mert miután kitomboltuk magunkat szófogadatlan kölykökként, jött egy biztonsági őr és sűrű elnézések közepette, mély alázattal és értő kedvességgel megkért bennünket hogy hagyjuk el a partot, mert most ez a szabály. Eszembe jutottak a budapesti BKV ellenőrök, akiknek ha nem lobogtatom a bérletemet öt méter távolságból, akkor akár meg is lincselnek és sokszor tolmácsoltam turistáknak a félreértéseket tisztázandó, helyi őrangyalunk olyan tökéletes angol nyelvtudással és olyan intelligens választékos szóhasználattal küldött el bennünket a partról, ami dicséretére válna minden kommunikációs iskolának és minden európai kultúrembernek. Én még nem láttam embert úgy zavarban, mint kedves őrzőnket, és ezért én mérhetetlenül hálás vagyok neki. Láttuk amit láttunk, megéltük amit megéltünk, bátraké a szerencse, szófogadó kispajtásokként és élményekkel gazdagon hagytuk el a tiltott területet. Majd reggel. Majd holnap. A szálloda óriási, 1000 fő befogadására alkalmas egy hatalmas területen. Akinek ez nem elég, az béreljen egy lakatlan szigetet.
A szobám. Cimbiségek és cinkosságok főhadiszállása
Mai naptól mottóm: Érezd Egyiptomot! Éld át Egyiptomot! Egyiptom egy életérzés, az érzékek játéka, ahol a megélt élmény önmagad titkolt valósága.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://novagyok.blog.hu/api/trackback/id/tr1813608385
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
